Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
mégsem? József Attila attilasága, vagyis atyai minősége úgy látszik, mintha szintén számot tartana Mária kegyeire, s talán ebben rejlik az a bizonyos bűn... A fényszóróvá alakuló belső tekintet most ezt a bűnt kutatja talán... Bárhogy álljanak is a dolgok, az utolsó sor azt sejteti, hogy az odvas televény előbb-utóbb befogadja az apát is és a fiút is. Ezúttal sem temetésről, halálról szól a történet, hanem Gaia földistennőről, vagy ha úgy tetszik, Máriáról, aki ezúttal gabonaistennő, akinek odva (öle) a megfelelő helyen és időben újra a „nagy és kis urak” rendelkezésére áll, gyümölcsoltáskor... A Ki-be ugrál... című vers az ún. késői Edit-versekből való. József Attila túl van a „nagy fájáson”, már nem is átkozódik (mint ahogy ez Edittel kapcsolatban szinte kötelező). A mi számunkra talán az a legfontosabb (és itt árulja el magát a költő): jog szerint övé a nőben (Editben) lappangó (ős)anya, aki egyben a jegyese is, mint ahogy Máriának Jézus nemcsak a fia, de a mátkája is volt (mint már láttuk). Innen nézve a ki-be ugráló szem jelképezheti a nemi aktust is: ebben az esetben a szem nem a látás szervét, hanem a magot (pl. búzaszem) eleveníti meg. Mielőtt a következő „szemes” Edit-verset nagyító alá vennénk, érdemes néhány gondolat erejéig elidőzni maguknál a szemeknél, eljátszani a szavakkal, továbbgondolni a Ki-be ugrál... című vers szemeit és a hozzá kapcsolható nemiséget vagy éppen nemtelenséget... A magyar nyelv különbséget tesz a szemezés és a szemzés között. Ela szemezünk valakivel, nem teszünk mást, mint kapcsolatot teremtünk a látószerveink révén (ez az ún. szemkontaktus) egy másik (jó esetben ellenkező nemű) egyénnel, de ez a bizonyos másik hasonlóképpen cselekszik, ő is aktív részese ennek az ún. nem verbális kommunikációnak, testbeszédnek, szembeszédnek. Ela élesebben fogalmazunk, azt is mondhatjuk, hogy a szemezés nem más, mint szem-szex, a szemek találkozása... A szemzés nem természetes módja a szaporodásnak, ez tulajdonképpen szaporítás, az egyik legelterjedtebb ún. oltásmód. így nemesítikszaporítják ugyanis, pl. a gyümölcsfákat. Az oltás (ojtás) valójában szövetátültetés, vegetatív, aszexuális szaporítási eljárás. Amíg tehát a szemezésnél van szex, addig a szemzésnél ez elmarad, mégis az első eset a terméketlen, s a második a termékeny. És most ugorjunk egyet: március 25-én, Jézus foganásának az ünnepén, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, valójában a gyümölcsoltást (ojtást), vagyis a szemzést, Mária nem természetes szaporítását, a szeplőtelen fogantatást ünnepeljük. 118