Varga József: Bennem a Muravidék. Esszék, tanulmányok (Dunaharaszti, 2010)

A murántúli (Szlovénia) magyar lírikusok téma- és formavilága

alkalmazásával. így tehát szüzséjük a közösségi és egyéni életforma minden területén kifejezést nyer műveikben, illetőleg művészetükben. A legtöbbjüknél szinte ösztönösen, törvényszerű kényszerként jelentkezik a hazai tájhoz, a szülőföldhöz való erős érzelmi-gondolati kötődés lírai megfogalmazásának igénye.

Halicanum szülöttei

kutyánál hűebb fial vagyunk e földnek

bárhova visz is sorsunk

lábunkat törve is hazarontunk

bármilyen szél fúj

itt sosem fázunk

a holtakkal is

víg dalokat dudorászunk.

(Szúnyogh Sándor: Halicanumi üzenet)

Költői képeikben, kifejezőeszközeikben a meghökkentés ténye mellett az elkötelezettségre való felhívás tárgyilagossága is benne él. Érezni lehet ezekben a költői alkotásokban egyfajta különleges feszültséget, nyugtalanságot, türelmetlenséget, a szülőföld szépségét és végtelen szeretetét; a szükségszerű expresszivitásból fakadó szorongó szenvedélyességet, az emberért-remegést.

S nem mindegy,

hogy gyáván bújsz meg vélt bástyád mögött, vagy mily vihar zúg el fejed fölött; víg jövőt vetsz, vagy bús halált aratsz: néped szívében szikla kő maradsz - Sorsod ideköt - nem tagadhatod!

Magad, hited, fajod el nem adhatod!

(Varga József: Nem mindegy)

55