Varga József: Bennem a Muravidék. Esszék, tanulmányok (Dunaharaszti, 2010)

A murántúli (Szlovénia) magyar lírikusok téma- és formavilága

Kikiáltani a világnak és mindazoknak, akik eddig még tudni sem akartak arról, hogy a vajdasági „befutott" irodalom mellett, jóllehet egyelőre csak annak árnyékában, az anyanemzettől is távol élőn, sarjadozni kezd, vagy inkább már ki is sarjadt, terebélyesedett az egyetemes magyar irodalomnak egy újabb hajtása, s az ugyancsak teret és lehetőséget keres, követel magának ebben a költészet iránt eléggé közömbös világunkban. Akaratlanul is a Janus Pannonius-i gondolat fogalmazódik meg többszázéves távlatból:

,, Van már költőd Muravidék, magyar ajkú, magyar szívű!"

Ilyenfajta tudatigény jut kifejezésre alapeszményként a költői rezignáltság gazdag képrendszerében különböző formai tükröztetésben.

Enyém e vad föld, míg dobog a szívem.

(Rozsmán Erzsébet: Vad föld)

Bennem a Muravidék dús szépsége díszük Verseimben Muravidék népkacaja izzik Verseimben a gyermekek szelíd szíve dobog Verseimben a melegség fénye tüzel lobog

(Varga József: Pásztortüzek)

A murántúli magyar nyelvű szerelmi költészet is gaz-56