Varga József: Bennem a Muravidék. Esszék, tanulmányok (Dunaharaszti, 2010)

Bence Lajos: Létlelet

Bence Lajos: Létlelet

1981 után, az elmúlt év második felében, jelentkezett újabb verseskötettel Bence Lajos, a szlovéniai magyar irodalom „második nemzedékének" költője. A kötetet Szúnyoh Sándor szerkesztette. A vonzó külsejű borítótervet Gálics István grafikusművész készítette, az illusztrációs rajzokat pedig Topták János. A Magyar Nemzetiségi Oktatási-Művelődési Önigazgatási Érdekközösség és a Szlovéniai Magyar írócsoport által kiadott mű recenzensei dr. Vajda Gábor és Gyurácz Ferenc.

A kötet szerkezeti fölépítése: hat, illetőleg hét ciklusból áll. Ezek címe: 1. Erdőtlenül (3), 2. Jobbára elkésett intelmek, főhajtások (9), 3. Csont és velő (versreszelékek) (2), 4. Tülevelek és csipkék (9), 5. Repedések, m-lékek (letargiák) (7), 6. Nemkunst (8), 7. Létlelet. A köteteimet adó záró verset külön ciklusként is felfoghatjuk, hiszen a szerző a tartalomjegyzékben maga is kiemelt helyre sorolja. A ciklusok után, a versek előtt vannak a fekete-fehér illusztrációs rajzok.

Olvasgatva a költő újabb verseit, az alábbi gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Bence első verseskötetében -- a Szíves szívtelerben - erős motívumhalmazként érvényesül a világot sötéten látó, az embertársakat, azaz a társadalmat idegenül szemlélő, a költészetet kilátástalannak érző-vádoló halálgondolat. Ez ugyan a második kötetben is jelen van, de egyfajta rezignációhálóként húzódik végig jó néhány költeményen, befonva azokat finom leheletkönnyű harmatszemcsékkel. De ezeket az alig észlelhető selyemárnyék-szálakat csak a költő énje mélyére hatolva tudjuk igazán érzékelni, mint a lélek meg1