Varga József: A kétnyelvű oktatás Szlovéniában (Dunaharaszti, 2009)
A kétnyelvű oktatás Szlovéniában
sában visszafejlödési tendenciajegyek mutathatók ki. S éppen e nyelvi (hiány)állapot teszi nehézzé főleg a felső tagozatban és a középiskolában a tantervi anyag igazi kétnyelvű megvalósulását a tanítási-tanulási munkában, s okozza a kétséget a jó kivitelezést illetően. Egyenjogú oktatásról a kétnyelvűség keretén belül csak akkor beszélhetünk, ha mind a két nemzetnek, esetünkben a szlovén és a magyar nép gyermekeinek a nyelvhasználatát, az oktatáson belüli alkalmazását egyforma elbírálással, hasonló megoldással és értékszemlélettel valósítjuk meg. Nem a leírt politikai-pedagógiai szövegekkel és rendeletekkel lehet és kell az igazi kétnyelvű nevelési-oktatási munkát megvalósítani, hanem azok gyakorlati megoldásával, humánus és szakmai hozzáállással! Kétnyelvű oktatási rendszerünkben nemcsak didaktikai kérdés és probléma az, hogy a pedagógusok bizonyos százaléka nem beszéli a két nyelv valamelyikét megfelelő szinten, ami pedig elengedhetetlen követelmény a kétnyelvű oktatásunkban. Az egy nyelven történő tanítás, a szakmai gondolkodásfejlesztés, a tudományos igényű ismeretnyújtás stb. csak az egyik nyelv keretén belül a személyiségformálásban hiányosságokat okoz (okozhat), mert ezáltal olyan értelmiségi réteget nevelünk akarva vagy akaratlanul, amely sérült, károsult, „szakmai analfabéta” anyanyelvi vonatkozásban. Ha a tanuló (legyen az magyar vagy szlovén) saját anyanyelvén nem tudja megfogalmazni köznyelvi és szakmai szinten a megismert tantárgyak anyagát, gondolatait, tudását nem tudja anyanyelvén értelmesen szövegbe szerkeszteni és azt másokkal közölni, akkor az ilyen oktatásban - nevezhetjük bármilyen humánusnak és korszerűnek - alapvető didaktikai, pedagógiai és emberi hibák és hiányosságok vannak! Nem elégedhetünk meg azzal a módszertani meg43
