Varga József: A kétnyelvű oktatás Szlovéniában (Dunaharaszti, 2009)

A kétnyelvű oktatás Szlovéniában

val, a maribori pedagógusok egyesületével, valamint más gyakorló pedagógiai és egyéb szakmában tevékenykedő dolgozókkal.

Az egyéves munka alapján teljes pedagógiai tanulmány készült, amelynek címe „A szlovén-magyar kétnyelvű oktatás szakmai felmérése.”

A bizottság összefoglalásából idézem: „A kétnyelvű iskola és azon körülmények átfogó eredményességének megállapítása alapján jutottunk el ahhoz az általános megállapításhoz, hogy a kétnyelvű iskola főbb vonásaiban megvalósítja pedagógiai célkitűzéseit, és olyan rejtett tartalmakat is tartalmaz, amelyek alapján ki lehet küszöbölni fogyatékosságait és javítani munkaeredményeit.”

Az eddig elmondottak alapján már sok mindenre rávilágítottunk a kétnyelvű oktatást illetően. Szóltunk az anyanyelvek (főleg a magyar nyelv) tanítási-tanulási folyamatának pedagógiai-didaktikai eljárásairól, az óvodai, általános és középiskolai és felsőfokú képzéséről.

A kétnyelvű (szlovén-magyar) oktatásról szóló törvényrendeletek, határozatok, utasítások, feladatok és célok megfogalmazásánál (ismertetésénél) láttuk, hogy a kétnyelvű nevelő-oktató intézményeinkben az oktatás minden tevékenységében, az órák szervezésétől, az előkészítéstől a részegységekre bontásig, a gyakorlások, a készségek és jártasságok, a számonkérések és ellenőrzések, valamint a képességek alkalmazásáig mindig váltakozva valósul, vagy valósulhat meg a két nyelv (a szlovén és a magyar használata). Az már természetesen a tanterv és a pedagógus dolga, hogy melyik nyelvet helyezi előtérbe az egyes anyagrészek, óraegységek, tantárgyi témakörök tárgyalásában, vagyis hogy melyik nyelven (magyarul vagy szlovénul) indítja a tanórát; de levezetésében - a tantervhez és a módszertani utasításokhoz igazodva - hasonló részegységekkel, értékkel, mélységgel, szakmai és nyelvi igénnyel kell vagy kellene érvé40