Varga József: A kétnyelvű oktatás Szlovéniában (Dunaharaszti, 2009)

A kétnyelvű oktatás Szlovéniában

A mi fogalmaink szerint a muravidéki nevelő és oktató intézményeinkben megvalósuló kétnyelvű nevelésioktatási folyamat azt jelenti, hogy a magyar és a szlovén ajkú gyerekek a tanítási-tanulási folyamat keretén belül egyenjogúan, egyenrangúan vesznek részt, használják mind a két nyelvet anyanyelvként és másik nyelvként (környezeti nyelvként), vagyis a szlovént és a magyart a tanítás és nevelés fázisaiban minden tantárgynál (kivéve az idegen nyelveket, illetőleg az anyanyelveket) és az óra fölépítésének minden egyes szakaszában. Ez pontosabban azt jelenti, jelentheti, hogy a magyar nyelvet is kötelezően tanulják a többségi szlovén nemzet tanulói, diákjai is az óvodától egészen a középiskoláig.

Mi tette indokolttá negyven évvel ezelőtt, hogy az egynyelvű (magyar nyelvű) kisebbségi (nemzetiségi) általános iskolarendszert beszüntették, és helyette a kétnyelvű (szlovén-magyar) oktatás modelljét vezették be?

1945-től 1959-ig a Murán inneni vegyes lakosságú falvakban, ott, ahol általános iskolák működtek, magyar nyelven (anyanyelven) is folyt a tanítási-tanulási tevékenység. Ezekben a magyar nyelvű nemzetiségi általános iskolákban a szlovén nyelv csak egy kötelező tantárgy volt heti négy órával. Ez az oktatási forma viszont nem biztosította, nem is biztosíthatta szubjektív és objektív tényezők miatt azokat az itt élő magyarság jövőjét szavatoló alapföltételeket (pl. a szlovén nyelv megfelelő szintű elsajátítását és főleg a szülői igényeket nem), amelyek a fennmaradását biztosították volna.

Az egynyelvű magyar nemzetiségű általános iskolák tanulói létszámának rohamos csökkenése és a tiszta szlovén nyelvű iskolákba való átíratása, a magyar értelmiségi réteg létrejöttének, illetőleg képzésének a meg nem valósulása, a társadalmi-közösségi életben való érvényesülésének a lehetőséghiánya és még számos tényező kényszerítette rá a muravidéki magyarság társa-28