Varga József: A kétnyelvű oktatás Szlovéniában (Dunaharaszti, 2009)
A kétnyelvű oktatás Szlovéniában
dalmi-politikai és pedagógiai-szakmai vezetőit arra, hogy az itt élő őshonos magyarság jövőjének biztosítása céljából létrehozzon egy olyan oktatási rendszert, amely a fönti föltételeket talán szavatolja, illetőleg szavatolhatja, s igy fogadták el a kétnyelvű oktatás bevezetésének ezt a sajátos modelljét az úgynevezett kétnyelvű területek általános iskoláiban. A Szlovén Köztársaság vegyes nemzetiségű területe három tengermelléki (Koper, Izola, Piran) és két muravidéki (Lendva, Muraszombat) közigazgatási körzetre terjed ki, ahol az olasz és a magyar kisebbség él. A Szlovén Köztársaságban, a Muravidéken a kétnyelvű (szlovén-magyar) oktatást az 1959/60-as tanévben vezették be. Szükségességét a Murán innen élő őshonos magyarság általános társadalmi helyzetének rendezése indokolta, vagyis az a tény, hogy a volt Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban élő népek és nemzetiségek (többségi és kisebbségi nemzetek) identitásjégyeinek a megőrzését és fejlődését „némileg” biztosítsák. Ezt a Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizottságának az 1959. március 24-én elfogadott határozata és a Szlovén Szocialista Köztársaságban 1959-ben elfogadott, „Az általános iskolák törvénye” című dokumentum biztosította. Ez utóbbinak a 75. szakasza tette lehetővé a kétnyelvű nevelési-oktatási intézmények létrehozását. Később még számos jelentős társadalmipolitikai és pedagógiai-szakmai jelentős alapdokumentum született, amely a kétnyelvű oktatás szervezettségét és módszerét szabályozta, fejlődését segítette vagy esetleg gátolta. A Szlovén Szocialista Köztársaság Képviselőházának törvénye alapján „A szlovén-magyar kétnyelvű iskolák a vegyes nemzetiségű területen felölelik az összes 29
