Varga József: A kétnyelvű oktatás Szlovéniában (Dunaharaszti, 2009)

Eszmecsere a kétnyelvűség megvalósításának gondjairól és a magyar nyelvhasználat nehézségeiről a Muravidéken

Nem is erről szeretnék szólni. Azokról a dolgokról röviden, amelyekről már több évtizede tárgyalunk, vitatkozunk, írogatunk, bosszankodunk - legtöbbször csak mi, kisebbségi magyarok, a többségi nemzet képviselete nélkül -, s a végén szinte minden marad a régiben. Hogy ez így van, így lehetett, arra több jelentős tényező hat/hatott, például a 84 éves kisebbségi sors, a többségi nemzetek szellemet és érzelmet elnyomó törekvései, az anyanemzetétől önkényesen elszakított kis létszámú, szorongásban élő muravidéki magyarok társadalmi és összközösségének bénító elszigeteltsége, valamint az identitásában egyre erőteljesebben terjedő és érvényesülő önazonosság-jegyeinek a sorvadása, hogy csak néhányat említsek.

A nagyvilág elé tárható jó alkotmányunk, a köztársasági, a közigazgatási és egyéb intézményes, hivatalos akták rendelkezései csodálatos és elismerést kiváltó fényárral bűvölik el a kívülállókat, az idegeneket, úgy tudván, hogy a Szlovén Köztársaságban élő őshonos magyarságnak minden lehetősége biztosítva van megmaradásának és fejlődésének az érdekében. Hogy ez egészen nem így van, azt mi tudjuk! Sem az oktatásban, sem a közigazgatás hivatalaiban, sem a közéletben - hogy ne soroljam tovább csak részben vannak biztosítva az oktatási, politikai, művelődési, vallási, gazdasági stb. jogai a szlovén többségi nemzette! ellentétben.

A kétnyelvű oktatásunkról, illetőleg annak a gyakorlatban történő megvalósulásáról, megvalósításáról és a nyelvhasználatról már sokszor írtam. Most a névhasználatunkról szeretnék szólni, amely szorosan összefügg a nemzettudattal, a nemzeti identitással, hiszen azok függvénye, de összefügg a kétnyelvű oktatásunkkal is.

Nyelvvesztésünk és a vele kapcsolatos minden más tevékenységünk a nemzettudatunk és identitásunk követ24