Varga József: A kétnyelvű oktatás Szlovéniában (Dunaharaszti, 2009)

Az anyanyelvi gondolkodás és a kétnyelvű oktatás

a kétnyelvű nevelő-oktató rendszerben elérthető „embereszmény” különös szolgálatba állítja a kétnyelvű pedagógusokat, akik mind a két nyelven, vagyis az anyanyelveken történő nevelési-oktatási munkájukkal, viszonyulásukkal és magatartásukkal szerezhetnek érvényt ennek a munkaformának. Személyes példaadásukkal és hozzáállásukkal irányíthatják, formálhatják a két vagy több nemzet gyermekeit egy egészséges, demokratikus és humánus heteroedukációs közösségben.

Kétnyelvű nevelési-oktatási gyakorlatunkban az általános és sajátos pedagógiai, didaktikai, metodikai elveknek kell megvalósulniuk szervezett és végrehajtott egységben.

Az anyanyelvi nevelés, mivel a kétnyelvű nevelő-óvó és nevelő-oktató intézményeinkben sajátos pedagógiai, didaktikai metodikai stb. elvi megalapozottság által valósul meg - még akkor is, ha erről írásos könyvek nem tanúskodnak -, más elbírálás alá esik, mint a családi és a társadalmi nevelés. Bár nem mellőzhetjük a családi nevelésben kialakított lényegi, a személyiséget érintő jegyeket sem. A pszichofizikai, pszicho- és szociolingvisztikai hatások naponta jelentkező vagy jelen levő hatásának óriási jelentősége van az intézményeken kívüli nevelésben is, mégis azt kell mondanunk, hogy a kétnyelvű oktatás rendszerében részt vevő tanulók sokoldalú személyiségformálása ténylegesen itt történik; és a nevelők a felelősek érte. Az anyanyelv, mint alapbázis, pillére és alkotója minden emberi tevékenységnek és tulajdonságnak.

Az alsó tagozat egyik legfontosabb feladata, hogy a tanulókat jól megtanítsa anyanyelven beszélni, olvasni és írni. Gondolkodni! Érezni! Gondolataik és érzelmeik szóban és írásban történő kifejezőkészségére. Később, a felső tagozatban gyermekeink csak akkor lesznek képe-10