Varga József: A kétnyelvű oktatás Szlovéniában (Dunaharaszti, 2009)

Az anyanyelvi gondolkodás és a kétnyelvű oktatás

Az anvanveivi gondolkodás és a kétnyelvű oktatás

Az anyanyelven történő gondolkodás személyiségünk alakulásának lényeges tényezője. Az anyanyelvi gondolkodásfejlesztés viszont csak az anyanyelvi nevelés sokoldalú rendszerén belül valósítható meg. Ennek egyik fontos eleme az aktív és az alkotó nyelvhasználatra, kommunikációs tevékenységre való törekvés.

A kétnyelvű nevelési-oktatási rendszerünk elsődleges feladata tehát, hogy az írás, olvasás és beszédkészséget, illetőleg képességét a legmagasabb szintre emelje éppen a anyanyelvi gondolkodás segítségével. Ehhez kapcsolódik szerves egységként a nyelvi tudatosság kérdése is, ami nemcsak azt jelenti, hogy anyanyelvűnket szóban és írásban mindig gazdagítjuk, helyesbítjük, hanem azt is, hogy tudatosan vállaljuk azt még idegen környezetben, az úgynevezett beszédszituációkban is.

Ha elfogadjuk azt a szocio- és pszicholingvisztikai tételt, hogy az anya- nyelvi gondolkodás a személyiségformálás lényeges eleme, amely a személyiséggel kapcsolatos szellemi, érzelmi és hangulati diszpozíciók kialakítója és fejlesztője, akkor szükséges követelmény, hogy a családokon belül, a nevelő-óvó és nevelő-oktató intézményekben, valamint a társadalom mindennapi gyakorlatában is ilyen alakító-formáló hatások érjék gyermekeinket, akik egy etnikai csoporthoz tartoznak, és teljes egyéniségükkel vállalják népük jellegzetes identitásjegyeit, amelyek megtartják őket nemzeti közösségük azonosító vonzásrendszerében. Egyben magukévá teszik az emberre jellemző olyan pozitív vagy negatív hatásokat, szokásokat, gondolatokat stb is, amelyek személyiségük fejlődési szakaszaiban a humánumot képviselik. Az ilyen,

9