Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyarság rövid története (1919-1989) - A szlovéniai magyarság jogi helyzetének alakulása 1945 után
A háborús bűnösök felett a rögtönítélő bíróság ítélkezett. Ezek száma azonban igen kevésre tehető. Ugyancsak emlékezetesek az 1947. májusában történt deportálások, amikor Lendva-vidék és a muraszombati község több falvából szállítottak el családokat minden ingóságukkal együtt Fedrengbe, Stari logba és Kočevje környékére, ahol csekély fizetés, élelmiszeijegy ellenében dolgoztak évekig. Meg kell említeni továbbá a különböző hazai gyűjtőtáborokat is, hivatalos nevükön átképző és átnevelő táborokat, amelyek közül a filóci (Filovci) volt a leghírhedtebb, ahol a partizánok kegyetlenkedésben legtöbbször még a Wehrmacht emberein is túltettek. A deportálások, internálások a becslések szerint kb. 1000-1200 embert érintettek, tehát az összlakosság 10-13 százalékát. Egyes vélemények szerint számbeli egyezés mutatható ki a hrastoveci és a háború alatti sárvári, szlovén telepesek deportálására létesített intemálótábor számaránya között. A különböző táborokban uralkodó embertelen viszonyokról jobbhíján csak szóbeli közlésből vannak ismereteink. A szemtanúk állításai szerint a fasiszta haláltáborok szintjén álltak kegyetlenségben. Az állati lét szintjére lökött deportáltak között a különféle fertőző betegségek fellépése miatt nagy volt az elhalálozottak száma. Ezek nagy része még mindig távoli temetőkben pihen, névtelen sírokba temetve. De azok a fiatalok sem jártak jobban, akiket az OZNA kiszemelt, majd valamilyen bűncselekmény vádjával arra kényszerített, hogy Magyarországon titkos adatokhoz jussanak. Ezeket éjnek évadján „dobták át” a határon, teljesen felkészületlenül, s legtöbbjük az ÁVÓ börtöneiben kötött ki, ott raboskodott évekig, ha egyáltalán kikerült onnan. Az itthon maradottak pedig örültek, hogy békében hagyják őket. E korszakot valaki találóan „kuss-magyar” korszaknak nevezte egyszer. A Magyar Közművelődési Bizottság Ilyen előzmények után talán nem kell csodálkozni azon, hogy valamirevaló önszerveződés csak az 50-es évek végén volt lehetséges. A deportálásokkal, frontszolgálattal és egyéb atrocitásokkal megritkított szlovéniai magyarságot olyan vérveszteség érte, amelyet évtizedek múlva sem volt képes kiheverni. A legtragikusabb talán az volt, hogy ez a terület ismét értelmiség nélkül maradt. A háború alatt betelepült magyar 20
