Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyarság rövid története (1919-1989) - A szlovéniai magyarság gazdasági és jogi helyzete Trianon után
idetelepített, az olasz fasizmus elől menekülő telepesek részesedhettek. A mezőgazdasági miniszter 1921- és 1922-ben kiadott rendelete alapján idegen nemzetiségű lakos termőföldre nem tarthat igényt. A Szabadság című radikális hetilap 1923. szeptemberi számának elkeseredett hangú cikkében olvashatjuk: „A maribori kerületi agrárhivatal a prekmurjei (muravidéki - B. L.) magyar nemzetiségű gazdáktól irgalom nélkül elveszi a grófi bérletföldeket” - jelenti be a cikkíró. Majd hosszú panaszáradattal érzékelteti a magyar kisebbség, elsősorban a földművesek helyzetét a békediktátum utáni időszakban, tiltakozván az igazságtalan megkülönböztetés ellen. „A magyar, ha nincs földje nem kap földet, a magyar az haljon éhen, a magyar az egye a keserűség kenyerét Jugoszláviában, a magyarnak nem jár kedvezmény, mint a többieknek, a magyar az csak adót fizessen... Kérjük és követeljük, hogy az agrárminisztérium az égbekiáltó jogtalanságot szüntesse meg, s ezáltal csillapítsa le a nép elkeseredését.!!)” Az amúgy is feszült helyzetet még az is bonyolította, hogy az új földosztás időben egybeesett a tengermelléki „begunacok” megjelenésével és ezek letelepítésével a volt Esterházy-birtokon. Hat hatánnenti település kapott telepeseket, összesen 278 családot. Ezeknek a betelepítéseknek természetesen burkolt politikai célzata volt: a határmenti, ekkor még színmagyar települések elszlovénesítése. A fordulat éveiben nemcsak a mezőgazdaságban, de az alighogy éledező iparban is nagy változások állottak be, természetesen negatív értelemben; ezekben a válságos években - előbb a fokozódó bizonytalanság, később pedig a nyersanyaghiány és a határok átjárhatatlansága miatt - a vidék iparát meghatározó zsidótőke és a zsidóság egy része külföldre távozott (főleg Magyarországra), mert az új államhatalom már a kezdetekkor sem ígért a zömében magyar zsidóság számára semmilyen perspektívát. Az itthon maradtak pedig mozgalmat szerveztek, hogy a területet csatolják vissza Magyarországhoz. A lendvai zsidóság vezetője ez ügyben dr. Brünner volt. „A legaktívabb politikai szerepet - úja Varga Sándor a lendvai zsidókról írott rövid történeti összefoglalójában - a lendvai zsidók közül 1921 és 1933 között dr. Strasser Armin ügyvéd töltötte be. Többször (is) volt képviselőjelölt. Nemcsak a zsidók érdekeit képviselte, hanem síkra szállt az itt élő magyar nemzetiség politikai és gazdasági egyenjogúságáért is.” Ilyen körülmények között a kisebbség önszerveződése is szinte lehetetlennek bizonyult. Határozottan magyar jellegű, a magyar kisebbségi 14
