Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyarság rövid története (1919-1989) - A szlovéniai magyarság gazdasági és jogi helyzete Trianon után
6, többségében szlovén falu Magyarországhoz való csatolásáról volt szó. Ezzel a javaslattal egyébként a Népszövetség 1922-es konferenciája is foglalkozott, melyen szó esett többek között az egész elfoglalt terület Magyarországhoz való visszacsatolásáról is, azzal az indokkal, hogy „a természeti és gazdasági viszonyok folytán ide tartozik, és mert a nép is ezt kívánja” (Mikola Sándor). Természetesen a délszláv állam küldöttségét ezekkel az érvekkel nem lehetett meggyőzni, s ismét nem kis francia segítséggel, az 1922. novemberében megtartott párizsi tanácskozáson elvetették az előbb említett javaslatot, szentesítve a Trianonban aláírt határozatot. A határkövek lerakása nem kevesebb, mint 2 évet vett igénybe, így a végső határmegállapításról szóló okmányt 1924. július 8-án írták alá Zágrábban, amellyel a Muravidék és a 28, határsávban húzódó magyar település sorsa is eldőlt. Említettük már, hogy a vasútvonalak megszüntetésével Muravidékre a teljes gazdasági elszigeteltség kilátástalansága nehezült. „A Vendvidék körös-körül el van zárva a világtól” - írja a Pekmurski Glasnik (Murántúli Értesítő) 1922. évi számában. A Novine-ban (Újság), Klekl József cserföldi (Crenšovci) plébános (későbbi parlamenti képviselő, aki az autonómiára való törekvés vezéralakjának számított) lapjában már 1920. októberében elkeseredett hangú cikket jelentetett meg: „Ti minket gazdasági tekintetben minden oldalról körülzártatok, úgy, hogy meg sem tudunk mozdulni. Egy kis sarokba szorítottatok, amelyből egy lépést sem tehetünk.” A Magyarországtól való elzárkózás természetesen a kisembert, a kétkezi, nincstelen paraszti munkaerő megélhetését tette lehetetlenné. E vidék megélhetési gondjait ugyanis már több, mint egy évszázada a Magyarországon munkabér formájában szerzett gabona oldotta meg. Különösen vonatkozott ez az ún. „hegyi vendekre”, akik a mai Goričko (történelmi őrvidék) területéről tömegesen jártak mezőgazdasági munkálatokra Magyarország beljebb eső, termékenyebb részeire. A Magyarországra való munkába járás természetesen nem kedvezett a szlovénesítő politikának, amely a kezdetekben még nem a magyar, hanem sokkal inkább a szlovén lakosság ellen irányult, mert, mint az talán az előző fejtegetésekből kiderült, ennek többsége nem nagyon örült az elcsatolásnak. Először is óriási vámot vetettek ki a Magyarországon szolgált gabonára, a következő évben pedig a hatóságok megtagadták a határ átlépéséhez szükséges igazolványok kiadását minden kérelmezőtől. A szlovén lakosság teljes gazdasági elszigeteltségét a földreformmal próbálták feloldani. A grófi birtokokból természetesen csak a hazai, később pedig a tengermellékről 13
