Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyarság rövid története (1919-1989) - A szlovéniai magyarság gazdasági és jogi helyzete Trianon után
De téijünk vissza a fejezet megjelölt tárgyához, a gazdasági helyzet elemzéséhez. A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy milyen lehetőségek adódtak a gazdasági fejlődésre az új politikai viszonyok között. „Ha azok, akik a Vendvidéket Jugoszláviához csatolták, csak egy pillantást vetettek volna a térképre, rá kellett volna jutniuk (értsd: döbbenniük - B. L.) arra, hogy a Vendvidék Jugoszláviában lehetetlen helyzetbe fog jutni” - áll a Slovenski Narod újságírójának, Dr. Ivan Žolgemek 1921. júniusi cikkében. Ezt a vidéket a későbbi délszláv államtól a Mura folyó, mint természeti (földrajzi) határ választotta el, amelyen még híd sem vezetett keresztül. Éppen ezért ellenezte az amerikai, az angol és a japán képviselő a Legfőbb Tanács ülésén, a Murára mint elválasztó határra hivatkozva, e terület Magyarországtól való elcsatolását. Az említett körülmények minden szorosabb gazdasági kapcsolatot kizártak a murántúli szlovén résszel, ilyenről addig sem lehetett beszélni. Az új határmeghúzással ezt a vidéket ténylegesen is elzárták a világtól, s ezen még a sebtében felállított, s már 1922. áprilisában átadott Veržej melletti híd sem változtatott sokat. Az új szlovén hatalmi szervek legfőbb igyekezete arra irányult, hogy Magyarországgal mindenféle kapcsolatot megbénítson. Első lépésként megszüntették a vidék két vitálisnak mondható vasútját, a Muraszombatot Körmenddel összekötőt és a Lendva-Zalaegerszeg vonalat, gazdaságilag is elszigetelve ezt a vidéket a világtól. A trianoni diktátummal a Mura és a Rába folyók között fekvő, alig 940 km2 nagyságú területnek az Sz. H. Sz. Királysághoz való csatolásával természetesen itt sem az etnikai határok meghúzására törekedtek elsősorban, hanem a többszörösen is vesztes magyar állam elleni bosszú minél fájdalmasabb kivitelezésére. Csak így történhetett, hogy az elcsatolt terület 169 községe közül 28-nak a lakossága szinte teljes egészében magyarokból állt. A korabeli feljegyzésekből az is kiderül, hogy a területre mind a szlovén, mind a horvát fél igényt tartott. Az előbbiek azért, mert ezen a vidéken - azóta már bizonyítottan - többségében szlovén nemzetiségű lakosság él, az utóbbiak pedig a felszabadítás jogán érveltek így. Később a belgrádi kormány ezt a vidéket Szlovéniához csatolta, a Határmegállapító Bizottságra azonban még évekig tartó egyezkedés munkája várt, az említett 28 magyar község (település) sorsát illetőleg. Az első, 1921. november -14-i, varasdi döntés értelmében - a lakosság nagyfokú tiltakozásának következményeként - a határsáv 3-4 kilométeres kiszélesítésével az említett magyar lakosságú falvak, továbbá 12
