Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)

A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - A szlovéniai magyar irodalom

másik ösztönző példa Vlajé: a költőelőd „szelíd intései” és a „tanítsatok minden népet” felvilágosító, a vaksors ellen lázadó magatartásformája nála hullik igazán termékeny talajra, aki e szerepre - gyakorlati peda­gógusról lévén szó - szinte predesztinálva volt. Az irodalom közéleti­­nyelvművelő-felvilágosító szerepének felismeréséből születnek ezek a versek akkor, amikor a nemzetiségi létből származó sérelmekről szólnak, és akkor is, amikor a muravidéki magyarság sorvadása láttán népe öntudatát kéri számon: Anyánk szép nyelvét ne feledjétek, Csábítsanak idegen hatások, Pogány kötésű Dózsa fajta Rokon, légy eró's, szikla-smaragd! (Meddig magyar a magyar?) Pásztortüzek című kötetét 1979-ben, az Élni címűt pedig 1983-ban jelentette meg. Ezekben a kötetekben is jól megférnek a sorsot vallató felnőtteknek írott „komoly” versek mellett a gyermekversek. Sz. Kanyó Leona írja a Pásztortüzek fülszövegében: „Mindenáron »komoly költőként« akartuk elkönyvelni. Nem lehet. Varga más irányú költészetében is benne lappang a kimagyarázkodás tendenciája, amit a gyermekvers törvénysze­rűen megkövetel...” S hogy mennyire tud komoly is lenni, erre a legszebb példát a Nem mindegy című versében találjuk, ahol a Szózat költőjének komolyságával és elkötelezettségével vallja - felsorakoztatva az ellen­példákat is -, hogy: Sorsod ideköt - nem tagadhatod! Magad, hited, fajod el nem adhatod! Említettük már, hogy a Tavaszvárásbm Varga novellákkal is képvi­seltette magát, így a műfaji egyoldalúság, a líra szinte egyeduralma nem volt annyira nyilvánvaló, mint később. A zömében már a 60-as és a 70-es években szórványosan közzétett elbeszéléseket, karcolatokat 1990- ben jelentette meg könyv formájában is az író (Sorvadó népem). A szám szerint ötven elbeszélés, karcolat, novella és tárca olyan témákat ölel fel, amelyeknek a falusi élet, a szociális különbözőségből eredő problémák, a tájhoz való kötődés és a jövőféltés, valamint a letűnt korok utáni nosztalgikus érzés adja meg a keretét. Varga novelláinak sajátos atmosz­férája van - hangzik a kritikai vélemény. Mi ezen a ponton csak annyival 99

Next

/
Thumbnails
Contents