Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
1. A muravidéki magyar kiadványok
50 A MU RAV ID ÉKI MAGYAR KÖNYVEK VILÁGA ság első magyar felelős szerkesztője, mert addig ezt a tisztséget szlovén újságírók töltötték be. A felmérések a 70-es évek elején azt állapították meg, hogy a lapban nincs meg minden vidék képviselete, és a közölt hírek sem egyenlő arányban oszlanak meg. A nyelvi lektorok az újságírók számára nyelvi továbbképzéseket ajánlottak, hogy javítsanak az újság nyelvi szintjén. A Népújságnak 1971-ben már 1520 előfizetője volt, 1975 után pedig gyors ütemben kezdett fejlődni a lap. 1974-ben az átlagterjedelem 4,4-es oldalról 1977-ben már 7,7 oldalra emelkedett. Az újság akkori időszerűségét és tájékoztatási hatékonyságát mégsem lehetett összehasonlítani az akkori szlovén nyelvű testvérlappal, a Vestnikkel, mert színvonalában jóval lemaradt mellette. 1972-ben a Népújság szerkesztősége Muraszombatból Lendvára költözött, a magyarság bázisának a közelébe. 1977-re előfizetőinek száma 1750-re emelkedett. A nemzetiségi lap az állami szervek által (Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége) alapított és az állam által támogatott hetilap - főleg a rendszerváltás előtti években - „ideológiailag kötött” újságnak számított. 1967-től 1993-ig a Pomurski vestnik szerkesztőségéhez tartozott, vagyis az újonnan alapított muraszombati Rádió és Sajtóintézet munkaszervezetéhez. Ebben az időszakban Varga Sándor, Báti Koncz Zsuzsanna és Pivar Ella voltak a felelős szerkesztők. 1976-ban, a lap megjelenésének 20. évfordulója alkalmából Josip Broz Tito köztársasági elnök a Népért Tett Szolgálatok Ezüst Csillagos Érdemrendjével tüntette ki a testvériség-egység ápolásáért, a társadalmi és politikai életben betöltött pozitív szerepéért. A 80-as években a Népújság terjedelme 4-ről 8 oldalra növekedett. 1984-ben 2030 volt, 1986-ban pedig 2100-ra nőtt előfizetőinek száma. Az 1981-es népszámlálás adatai alapján az előfizetők és a szlovéniai magyarság számarányának összevetése azt mutatta, hogy 4,5 magyar lakosra jutott egy példány, vagyis majdnem mindegyik magyar családhoz eljutott a Népújság. A lap ekkori tartalmi és társadalmi célkitűzései is megegyeztek a szlovén nyelvű lapokéval. Tartalmi koncepciója alapján többnyire beszámolókat közölt, elemző kritikát, glosszát vagy esszét szinte alig láttunk a hasábjain. A legértékesebb írások a művelődéssel foglalkozó cikkek voltak. A lap az úgynevezett „önigazgatási szocializmus” társadalmi célkitűzéseit elégítette ki hasonló formában, mint szlovén testvérlapja, amelyhez szervezetileg tartozott. Szlovéniában a II. világháború után a Népújság volt az egyedüli sajtótermék, s mint nemzetiségi lap, monopolhelyzetet élvezett. (Ez a megállapítás még a 2000-es évekre is érvényes, csak annyiban módosult, hogy a világ nyitottabbá vált már a 90-es években, és az EU-hoz csatlakozva nagyobb mértékű az információáramlás a szlovéniai magyarság és Magyarország közt.) Az újság még ebben az időszakban a nyelvmegőrző szerepnek csak részben tudott eleget tenni a politikai frázisok és a steril ideológiai terminológia miatt. De informatív jellegéből adódóan az újságírók eljutottak a magyarlakta települések és a Muravidék valamennyi helységébe, és igyekeztek minden egyes faluról, helyi közösségről, valamint a fontosabb eseményekről számot adni. A 80-as években a Népújságnak. 9 újságírója, egy felelős szerkesztője és számos külső munkatársa volt. A rendszerváltás a 90-es években a Népújság történetében, a nemzetiségi tájékoztatás történetében, is lezajlott. 1993. július 1-jén a Muravidéki Magyar Nemzetiségi Önkormányzati Közösség megalapította a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézetet, amely önálló magyar sajtóintézetként kezdett el működni és a Népújság
