Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
1. A muravidéki magyar kiadványok
A Bánffy család szellemi hagyatéka 49 Lendván. A szerző a monográfiát gazdag képi anyaggal is ellátta. A kötet egyik erőssége a képi anyag közlése, pl. alsólendvai Bánffy Miklós 1483. évi bárói kinevezésének a dokumentuma, vagy részlet Kultsár György protestáns prédikátor Postilláiból, de a Bánffyak családfáját is közölte a szerző. A monográfia végén szlovén, angol és német összefoglaló is található, a kötet erősségét bizonyítja ez is, hiszen a régióban szlovének és németek is élnek, de európai viszonylatban is erősebb így a kötet tudományos értéke. A könyvnek bőséges melléklete van, amelyben számos eredetei forrásanyagot, dokumentumot közöl, főleg adomány- és egyéb leveleket, és az akkori Alsólendván keletkezett szépirodalmi alkotások részleteit is. A kötet hét oldalas névmutatóval zárul, amelyben a könyv forrásanyagában szereplő nevek fordulnak elő ábécé sorrendben. (2009) A szlovéniai magyar sajtó története 1945-től napjainkig A szlovéniai magyar sajtó nem előzmények nélküli. A századforduló előtti időszakban jelent meg 1919-ig az Alsólendvai Híradó, a történelmi Zala megye legjobban szerkesztett hetilapja és a Muraszombat és Vidéke, magyar és vend nyelvű vegyes tartalmú hetilap 1919-ig, majd a Muravidék visszacsatolása után 1941— 1944 között. Az elcsatolás után Muraszombatban a Szabadság című lap töltött be hasonló funkciót. 1945 után ezen a vidéken több mint egy évtizedig magyar nyelvű tömegtájékoztatás nem volt. 1950-ben jelent meg a Ljudski Glasban Vlaj Lajos költő felhívása a muravidéki magyarsághoz, amelyben a költő hiányolta a helyi vonatkozású magyar újságot. 1955-től a Pomurski vestnik szlovén nyelvű hetilap közölt magyar nyelvű cikkeket a magyar mellékletében. 1958-ban ez a magyar melléklet önállóvá vált, és Népújság címmel a muravidéki magyarok újságja lett, és vállalta a szlovéniai magyarság közvéleményének az irányítását, mint egyetlen magyar nyelvű lap Szlovéniában. Kezdetben kéthetente jelent meg, felelős szerkesztője Dragan Fiiszar volt. Célja az volt, hogy anyanyelven, vagyis magyar nyelven az eddiginél bőségesebb terjedelemben ismertesse a helyi eseményeket. Kiadója a Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége volt. Az újság ekkor 4 oldalon tájékoztatta a lakosságot, megvolt az informatív és a nemzetiségi jellege, valamint a kulturális és a nyelvi küldetése is. 1958 és 1964 között a Népújságot nem magyar újságírók írták, csak a szlovén cikkeit fordította az úgynevezett fordítószolgálat magyar nyelvre. Idővel a lap minőségileg is fejlődött: több olyan cikket is közölt, amely a néppel, a vidék embereivel és a nemzetiség problémáival foglalkozott. 1964-től a költségvetését már nem községi szinten, hanem a köztársasági forrásokból biztosítják. 1963-tól Báti Koncz Zsuzsanna lett a Népújság első magyar újságírója. 1965-ben 560 előfizetője volt, s számuk 1969-re már 1160-ra emelkedett, s fennállásának első évtizedében, a 70-es évek elejére megduplázódott. 1968-ban Varga Sándor lett a Népúj
