Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
4. Irodalomtörténeti írások
146 A MURAVIDÉKI MAGYAR KÖNYVEK VILÁGA Mégis harangoztak Bence Utroša Gabriella próza írásaival nem először találkozik a muravidéki olvasó. Már közel két évtizede folyamatosan találkozhatunk írásaival a Naptár, a Népújság, a Muratáj hasábjain. A kilencvenes évek elején pedig két, gyermekek számára írt meséskönyvvel is jelentkezett (Visszahozott szép karácsony, Ki lakik a sötétben?). Elolvasva a Mégis harangoztak című legújabb novelláskötetét, csupán néhány gondolatot szeretnék megosztani, amelyeket ezek az írások vetettek fel bennem. Bence Utroša Gabriella novelláira jellemző a női problémakör feltárása teljes szélességében. Az Elmenni, vagy visszajönni nehezebb című novella nőalakjának, Ivettnek a bemutatása, vagy a Tüzet szító szél című novella fiú és lány alakjai közti konfliktushelyzet kibontása, de a Vizet, mert elégek! című novella névtelen főszereplője is nő, aki küszködik önmagával és a világ kiismerhetetlen viszonyaival. A női problematika ábrázolása, annak hétköznapi bemutatása érdekes prózai bravúr számomra Bence Utroša Gabriella alkotásaiban. Hogy miért? Mert ezek a problémák akár személyes gyökérnek, akár mások által megmintázottak, egy idő után túlnőnek a személyességen és általános érvényűvé válnak. Női alakjai nem bezárt emberek, hanem túllépik saját normáikat és lehetőségeiket, ezért kerülnek konfliktushelyzetbe önmagukkal és másokkal is. Ez a szituáció lehet a családjukban, munkahelyükön, vagy szerelmi viszonyukban, de lehet ez férj-feleség vagy anya-gyermek viszony is. Ezek a szituációk pedig azért meghatározóak, mert majdnem minden nő belekerülhet, illetve hasonló helyzeteket élhet át. A Tüzet szító szelek című novellájában rejtett homályba helyezi a női főszereplő válságos helyzetét, egy család katasztrófáját. S ebben a megfogalmazott homályban sok minden rejtőzhet. Nem biztos, hogy végső megoldásra van szükség. Ezt az írónő az olvasóra bízza, aki tovább gondolja majd a történetet. A Galamb a léggömbben és a Váratlan látogató című novelláiban megjelennek az illúzióvesztett novellahősök, akik az álmaik elveszítését siratják. Az álomvilág kibontása és felhasználása gyakori stíluseszköz az írónő művészetének, ábrázolásmódjának. Mintha azt akarná sugallni, hogy a hősei nem fogadják el azt, hogy nem olyan a világ, ahogy ők ezt elképzelték. De az álmaikat sosem akarják feladni, mert ez az egyetlen olyan terület, ahova még elmenekülhetnek a hétköznapi sivárságból. A magány motívuma is sokszor megjelenik a novelláiban, amely véleményem szerint hiányérzettel is párosul. Egy alkalommal az írónő egy interjúban erre így válaszolt: „Az ember egyedül születik, egyedül hal meg és egyedül van egész élete folyamán.” Bence Utroša Gabriella hősei kisemberek, legtöbb esetben egyszerű muravidéki emberek, az „egyszerűség” megannyi buktatóival, a világ értelmezésé< H N MÉGIS Z < < X Bence Utrosa Gabriella: Mégis harangoztak. Lendva, 1999
