Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
4. Irodalomtörténeti írások
Mégis harangoztak 147 bői (értelmezhetetlenségéből) származó feloldhatatlan ellentmondásaival (Mégis harangoztak, Váratlan látogató, Meglapulva a kerítés mögött, A harangozó búcsúja). Ezekre az alkotásokra pedig azért van olyan nagyon szükség, mert a muravidéki magyar irodalomban Szórni Pálon, dr. Varga Józsefen, Kercsmár Rózsán és Bence Utroša Gabriellán kívül senki sem foglalkozik részletekbe menően a muravidéki lélek autentikus megformálásával. (1999) József Attila költészetének posztmodern hatása a mura vidéki magyar költőkre Báti Zsuzsa József Attiláé című versében a csalódottság élményéből indul ki, s több szálon indítja el az asszociációit, míg József Attila költészetének az értékeléséig jut el. Báti Zsuzsa önmagát mint költőt állítja párhuzamba József Attilával, a költő-zsenivel. S ez a posztmodern kapcsolat a két költő közt a hiányból és a vesztességből építkezik. A költőnő csalódottsága abból az érzelmi traumából vezethető le, hogy elhagyta a férje: „József volt, akit szerettem, de ő engem nem szeretett” - s a magányba temetkezve keresi a megoldásokat. Ebben a megoldáskeresésben fordul József Attilához, akinek a sorsa még kegyetlenebb volt, s aki a vasúti síneken kereste a végső megoldását-megváltását, és az öngyilkosságában való végső feloldást. Ha ez egyáltalán megváltásnak nevezhető. Báti Zsuzsa kiemelkedik a tragédiájából és úton van a megoldások felé: „..fölmarkoltam, amit tudtam és most úton vagyok”. S ezen az úton bármi történhet vele, hiszen fölvállalja a sorsát. Keresi a megváltás lehetőségeit is. A két költői sors posztmodern vetületei ellentétes megváltás-koncepcióra épülnek. Tudod Attilám, a proletár utókor mégiscsak téged szeret bár nem dicsér mert nem egészen úgy történt minden a proletár utókor mégis megőriz téged köd választja el attól attól Báti Zsuzsa megszólítással fordul a költőhöz, és tiszteli meg azzal, hogy a proletár osztály elismert költőjéhez szólhat. Az ő korszakában is megnevezhető a munkásosztály, hiszen létezik, van, csak másképpen nevezik a szocialista önigazgatási rendszerben. Báti Zsuzsa József Attiláé című versében egymásra épülő, egymástól azonban mindvégig megkülönböztetendő lényegi dimenziók asszociálódnak. A posztmodern misszionálás összefüggésében a két költő gondolatai a csalódottság, a megváltás élményének és az értelmiség, valamint a munkásosztály szerepének misszionálási folyamatában vannak kivetítve. A vers posztmodern megköze
