Varga Sándor: A Lendva-hegyi bortermelés (Győr - Lendva, 1993)
A szőlőmunkák elvégzése
A szőlőmunkák elvégzése A szőlőműveléssel járó munkákat a tulajdonosok nagy többsége maga végezte el. Ez azért volt lehetséges, mert - mint már említettem a szőlőterületek kicsik voltak. Az első tavaszi munka a metszés volt. (Kikapálás, illetve nyitás nem volt, mert ősszel nem volt bekapálás, - fedés sem.) A metszést rendszerint a család egyik idősebb, tapasztaltabb férfitagja szokta elvégezni. A távolabbi falvakban lakó tulajdonosok, amikor március táján már melegebb volt, megbeszélték, hogy mikor indulnak a hegyre metszeni. Ezek az emberek két-három napig is a hegyen tartózkodtak, a pincében aludtak. Hazulról annyi napi élelmet vittek magukkal, ameddig a hegyen szándékoztak maradni. Fontos volt ehhez a kenyér, füstölt szalonna, háj, füstölt tehéntúró és hagyma. A munkával nem nagyon siettek. Reggel csak akkor kezdtek dolgozni, amikor már melegebb lett az idő. Idejében keltek, az egy faluból valók még a reggeli előtt összegyűltek egy pincénél és kicsit elpálinkáztak - így szokták mondani. Azután mindenki egyedül reggelizett kenyeret és füstölt szalonnát vagy túrót. Az egy napra eső munka nem tartott tovább öt óránál. Befejezése után cserépkályhában megfőzték vacsorára a bográcsgulyást, jól megfűszerzve. Rokonok, komák meghívták egymást bográcsra. Esténként többen is összegyűltek egy- egy pincénél, egyszer egyiknél, másnap másiknál. Borozgattak, beszélgettek a gyertyafénynél még éjfélig is. így ment ez néhány napig, míg be nem fejezték a metszést. A karóigazgatást és verést szintén a metsző ember végezte el. De a venyige kihordása már a család egyik fiatalabb tagjára hárult. Ezután következett a tavaszi kapálás. Ezt a család tagjai rendszerint közösen végezték el. Ha a családban kevesebben voltak, akkor két család, rendszerint rokonok segítettek egymásnak. Csak ritkán maradtak a kapások két napig a hegyen. Kivétel volt az úgynevezett „gazda”, aki ott aludt a pincében, ha szükségesnek látta. A munka után a munkások megvacsoráztak, kicsit mulattak, daloltak és már sötétben hazaindultak, sokszor nagy nótaszóval. Szőlőkapálás a legtöbb gazdánál évente négyszer volt: a tavaszi március végén-április elején, aztán június vége felé, majd szeptember elején, az 25
