Szúnyogh Sándor: Muravidéki kincsesláda. Gyermekjátékok és népmesék Muravidékről (Lendva, 1997)
Gyermekjátékok, kiolvasók - Népmesék (irodalmi nyelven)
után. Hát mikor már látta a pap, hogy a cigánynak a szemei nagyon csillognak, a fülei meg pirulnak, fogott egy jógántárfát, elkezdte verni a cigány fejét. A cigány meg azután fölugrott, kezdte a csapokat kihúzogatni, egypár borcsapot kihúzott, a borok folytak. A pap nem győzött a csapokhoz kapkodni, hogy megmentse a borát, a cigány meg elszaladt. Talán még máig is szalad. Itt a vége. A garabonciás diák Volt egy nagy part, s abban egy nagy állat. A garabonciás diák folyton a faluban járkált föl s alá, hogy azt az állatot kicsalogassa az odújából. Már nagyon megéhezett, elment hát egy házhoz, s kérte ott az asszonyt, adjon neki tejet.- Én tejet nem adhatok, nincs egy csöpp se nálunk - szólt az asszony. A garabonciás tovább erősködött:- De bizony van, csak adjon!- Hát mondom, hogy egy csöpp sincs, nem tudok adni! Erre már nagyon mérges lett a garabonciás diák.- Tudom, hogy van teje, méghozzá hat fazékkal. De várjon csak, majd szívesen adna, amikor már késő lesz! Csak azt sajnálom, hogy a többi embert nem tudom kivonni a büntetésből, hogy az csak magát érje. Aztán kiimádkozta helyéből a kígyóját, vagy mi az ördög volt neki, és elment vele. Akkor olyan jégeső támadt, hogy majdnem a fákat hasogatta. No, ezért a falu népe nekiment az asszonynak, jól elnáspángolták, mert nem adott tejet a garabonciás diáknak, s ezzel rájuk hozta a jégverést. Hát így volt ez. 41
