Szúnyogh Sándor: Muravidéki kincsesláda. Gyermekjátékok és népmesék Muravidékről (Lendva, 1997)
Gyermekjátékok, kiolvasók - Népmesék (irodalmi nyelven)
Azzal ismét rendelt egy kört. Ittak egy jót.- Fizetek, vendéglős úr! - kiált Péter, s megint odacsapta a kalapot a földre. - Meg van fizetve?- Meg van, rendben vagyunk. No, a többieknek még jobban tetszett a kalap.- Hát ezt megvesszük. Mennyi az ára?- Ennek az ára háromszáz forint - válaszolta a furfangos ifjú.- Hát abból nem is engedsz, Péter?- Nem én, semmit sem. Akkor összeadták a háromszáz forintot, kifizették a kalapot. Péter pedig fogta a pénzt, s elindult hazafelé. A kereskedők tovább mulattak, törtek-zúztak a kocsmában. Mikor már szép summát csináltak, odahívták a vendéglőst. Egyikük fogta a kalapot, s földhöz vágta.- Meg van fizetve?- Nincs megfizetve - szólt a kocsmáros. Fogja a másik, azt mondja:- Nem tudod jól levágni, add ide, majd én! De hiába csapkodta a kalapot, a számlát nem tudta rendezni.- Te, a kutyafáját! - ordította - Menj a csirkefogó után. El kell fogni, mert ez becsapott minket. Ülj lóra, aztán hajts! Gyalog nem éred utol. Kapta is a társa a lovat, s a fiú után nyargalt. Közben Péter másik ruhába öltözött, nem lehetett felismerni. Amikor észrevette, hogy jön valaki utána, beállt egy szilvafa alá, amelyik úgy állt, mintha el akarna dőlni. Úgy tett, mintha azt támasztaná. Odaért a lovas és így kiáltott neki:- Nem látta a Csalafinta Pétert?- De láttam - felelte. - Már jó ideje elment.- Elfogná nekem?- Elfognám, de muszáj ezt a fit tartanom, mert nem akarom, hogy rádőljön a búzára. Maholnap megérik, le akarjuk aratni szépen.- Én majd tartom addig! Ülj fel a lovamra és fogd el nekem azt a csibészt! - kérte a kereskedő, s oda is állt a fa alá. Erősen nyomta, hogy el ne dőljön. Péter meg felpattant a lóra és uccu neki! Ahogy 29
