Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)
A háború kezdete
Valaki azt mondta, hogy a katonaság megállt a régi ernyőgyárnál és ott várakozott. Még azt is hallottuk ott a társaságban, hogy a katonák már vettek el kerékpárt is a civilektől. Akkor aztán a mi kíváncsiskodó társaságunk is elindult hazafelé. Ahogy mentünk, azt vettük észre, hogy a katonaság tényleg ott áll az esernyőgyár előtt. Bennünket nem állítottak meg, és a kerékpárt sem vették el senkitől. Mire hazaértünk, már dél is lehetett. Ebédidő alatt aztán jött három német repülő és köröztek Lendva környéke felett, de sem bombát nem dobtak le, nem is lövöldöztek, hanem néhány kör után elmentek vissza Muraszombat felé. Ebéd után az egyik kollégámmal elindultunk kerékpárral vissza Lendvára. Ahogy Hármasmalomból kiértünk, a jelenlegi Varstroj előtt találkoztunk öt vagy hat hármasmalomi leánnyal, és velük mentünk tovább Lendvára gyalog. Amikor a lendvai patakokon lévő hidak közé értünk (oda, ahol a lakosi út átjön a vasúton), akkor láttuk, hogy elöl jön egy nagymotoros civil, mögötte pedig két személyszállító autó meg két-három kis teherautó-féle, de tetőzet nélküli. Az oszlop megállt az úton. Az első teherautó éppen a vasúti síneken állt meg. Akkor láttuk, hogy német katonák. A teherautóból észrevették, hogy a sínek között egy jugoszláv katona puskával sétál. Ekkor a géppuskát meg a golyószórót ráirányították, és valamit kiáltoztak neki. Amikor a katona észrevette, hogy németül szóltak hozzá, nem lőtt a németekre, csak a puskát dobta el és a vasútárokba futott le. Ezt követően egy német elment a puskáért, bedobta a teherautóba, és nagyot nevettek. Tovább indultak Lendva város központja felé. A motorbiciklis elöl, utána a többiek. Azt mondták, hogy a motorkerékpárt a Belatinci gróf fia vezette. No, erre már többen összegyűltünk és felszálltunk a kerékpárra, aztán utánuk siettünk. Az oszlop a Fritz mechanikus háza előtt állt meg. Fritzcel valamit beszéltek és tovább mentek, be a városba. Az összegyűlt csoport tovább kísérte a megjelent németeket, és mind többen gyűltünk össze. Ahogy az oszlop beért a városba, dr. Kiár háza előtt állt meg. Abban az időben ő volt Lendva és környékének parlamenti képviselője, ráadásul németül is tudott. Egy idő múltán a társaság kijött Kláráktól, és átment a posta elé. Valószínűleg néhányan be is mentek. Két postás máris jött ki feltartott kézzel az épületből. Az egyik egy Simonka nevezetű volt. A németek a posta előtt hagytak egy puskás őrt, aztán dr. Kiárt beültették az autóba és mentek tovább. Mi, civilek meg kíváncsiskodva kísértük őket. Akkor hallottuk, hogy valaki lőtt egyet, de hogy ki, azt nem tudtuk. Mire a régi könyvesbolthoz értünk, láttuk, hogy a bolttal szemben, az első utcában egy katona szaladt le a Lendva-patak vize felé. Hogy ő lőtt-e vagy a németek, azt nem tudtuk. 8
