Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)
A háború kezdete
Ott ismét beültek az autókba, és dr. Klárral együtt tovább mentek a szolgabíróság épülete elé. Az épületet zárva találták, mivel vasárnap délután az irodákban nem dolgoztak, s noha nem találtak senkit, de azért hátrahagytak egy őrt. A németek Kiár doktorral tovább mentek az adóhivatalba. Akkor az adóhivatal ott volt, ahol ma a községháza van. Ott is zárt ajtókra találtak, de azért ott is hagytak egy őrt. Ismét beültek az autókba dr. Kiárral együtt, és elindultak tovább. A kíváncsi néptömeg kísérte őket, pedig akkor már nagyon sokan voltunk, csakhogy mi kerékpárral és gyalog kísértük a németeket. Ezek után a németek nem mentek vissza Muraszombat felé, hanem a muraszerdahelyi Mura-hídhoz hajtottak, de a hídra nem mentek rá. Megálltak előtte és dr. Kiárt küldték át rajta. Valószínűleg azt üzenték a Muraszerdahelyen tartózkodó jugoszláv katonáknak, hogy adják meg magukat, mert ők harcállásban vannak. A muraszerdahelyi híd alá volt aknázva, készen a felrobbantásra. Az ott lévő katonáknak valami kapitány volt a parancsnokuk. Ő Kiárnak azt mondta, hogy a katonaság nem adja meg magát, meg a hidat is fel fogják robbantani. Ez volt az üzenet a németeknek. Úgy is lett. Kiár visszajött, de alighogy a hídról leért, azt máris felrobbantották. A kapitányban volt annyi emberség, hogy addig nem robbantott, míg Kiár át nem ért a híd másik oldalára, és biztonságos távolságra nem került. A felrobbantott Mura-híd Muraszerdahelynél, 1945. április 6-án Ezt követően a németek Kiárral együtt visszamentek autóval Lendva felé. A granicsárok meg elkezdtek lövöldözni a Mura túlsó partjáról. A németeket 9
