Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)

A Don menti napok

Szeptember 5-én a tartalék ruhánkat mostuk ki. A tűzelőállástól kb. 500 méterre volt egy forrás, melyből a mosáshoz kannákban szállítottunk vizet. Ezt egy nagy kondérban felforraltuk, szappant tettünk bele, és a szennyes tartalék alsóneműt kifőztük. Minden katonának egy tartalék alsóneműje volt.

Szeptember 6-án vasárnap volt, és mivel az orosz nem támadott ilyen napon, mindig istentiszteletet tartottunk.

Tüzelőállás a Don mentén

Szeptember 7-én is egész nap dolgoztunk, bár a munka nélkülem folyt. Este tűzkészültség volt. Ezt most pontosabban leírom, mert ez egy fontos pont volt az életemben. Magam (amint már írtam) a déli oldalon voltam őrségen, míg Bogár Ferenc az északi oldalon. Egyszer csak hallottam, hogy Bogár a nevemen szólít. Kérdeztem tőle, hogy mit akar. „Hát nem hallod, hogy tűzkészültség van, gyere be!” - mondta. Erre én azt feleltem neki, hogy nem hallottam erről. Ő pedig azt válaszolta, hogy talán elaludtam. Pedig nem aludtam, hiszen nem sokkal előbb mentünk ki őrségbe. De mire én bementem, ő már ledobálta a gallyakat az ágyúról. Aztán beszélgettünk, mert nem kellett még lőni. Többek között még azt is mondta, hogy menjek oda irányozni, én meg azt válaszoltam, hogy mindegy, hogy ki irányoz, hiszen ő éppen olyan irányzó, mint én. Ő erre azt felelte, hogy ez az én ágyúm. Én pedig azt, hogy éppen úgy az enyém, mint az övé. Persze neki volt igaza, hiszen az első számú ágyú valóban az én félszakaszomé volt. Közben már a tűzmester szólt, hogy: „Figyelem, diktálom az adatokat!”. Bogár beirányozott, én meg betöltöttem és felhajtottam a csövet a megfelelő állásba, majd kilőttem a gránátot. Három lövedéket lőttünk ki, és vártuk a további parancsot, miközben beszélgettünk. A tűzmester bemondta az újabb adatokat. Bogár irányzott, én töltöttem, szin46