Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)

Előrenyomulás a Donig

Június 2-án két német katona motorkerékpárral aknára futott nem messze az állásunk előtt. Mind a ketten szörnyethaltak.

Ezen a napon az orosz újra támadott. A gyalogosok azt mesélték, hogy a reggeli támadás alatt annyi volt az oroszok között a halott, hogy a géppuskás nem látott át rajtuk. Később még hozzáfűzték, hogy a csáktornyaiak parancsnoka, Böszörményi alezredes volt a géppuskánál. Nekünk, tüzéreknek is volt egy halottunk, egy román, Konyári Péter nevezetű, egy másik katona pedig megsebesült.

A gyalogosok mesélték, hogy két kozák átjött hozzánk teljes felszereléssel, még egy golyószórót is hoztak.

Június 3-án nem volt más különös, minthogy többször is jöttek az orosz

Magyar tüzérek tüzelőállásban valahol

az orosz fronton

repülők, még géppuskáztak is.

Június 4-én Űrnapja volt. Hajnali három órakor az előttünk lévő úton át akartak törni az oroszok. Én éppen figyelőben voltam. Egyszer csak mintha több ezer dobot vagy tepsit vertek volna össze, olyan hangot hallottam, meg erős és sok robbanást is. Tőlünk délkeletre nagy füst gomolygott. Ugyan mi lehet ez, gondoltam. Hát fut a létrán fel az a gyalogsági tiszt, aki odaparancsolt minket is - már nem tudom a rangját -, és mutattam neki ott az erdő szélén, hogy micsoda nagy füst van. Átvette a távcsövet tőlem, megnézte, és azt mondta, hogy ez a Sztálin-orgona lövése, de nem hallottam, hogy valami haláleset lett volna, legalább is a tüzéreknél nem (a gyalogságnál nem tudom). Úgy látszott, hogy éppen nem tartózkodott ott senki, mert a gyalogsági vonal előbbre volt, a tüzérségi pedig hátrább.

Este kijöttek a kocsisok a lovakkal, és az ágyút be kellett szállítani a rendes tüzelőállásba.

Ahogy mentünk, már közel voltunk a tüzelőálláshoz, amikor jött egy repü29