Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)
Előrenyomulás a Donig
lő, és ledobott egy Sztálin-gyertyát. Valamelyik kocsis lovai megijedtek a világosságtól és elkezdtek futni. Ezt a repülőről meglátták, és négy bombát dobtak le, amelyek közül egy majdnem a vesztünk lett. A világító rakéta ernyőjét reggel megtaláltuk. Június 5-én reggel behajtottunk a tüzelőállásba a géppuskásokhoz. A katonák azt mesélték, hogy délután 6-kor az oroszok gázbombát dobtak le kb. 2 km-re tőlünk délre. Június 6-án fél tizenkettőkor megkezdtük a lövést a második tüzelőállásból. Itt lőttem ki az első lövést Oroszországban, mert a tankelhárító állásból nem lőttünk egyet sem. Június 7-én reggel szép idő volt. Dél felé megeredt az eső és esett egész nap, még éjjel is. Majd megfagytunk, mert nem volt bunkerünk. Június 8-án reggel, amikor megvirradt, már ástuk a fedezéket. Innen is lőttünk hat darab lövedéket. Június 9-én este megkaptuk a parancsot, hogy vissza kell menni a páncélelhárító tüzelőállásba. 11 órakor már ott is voltunk. Június 10-én, 11-én, 12-én és 13-án semmi más nem történt, mint hogy minden éjjel fokozódtak a légitámadások. Június 14- 15-én semmi különös nem történt. Június 16-án kaptam hazulról csomagot. Június 17-20-án semmi különös nem történt. Június 21-én palacsintát ettünk, 4 darabot fejenként. Itt leírom, hogy a mi félszakaszunk külön főzött. Kucsébert rábeszéltük, hogy ő főzhetne nekünk. El is vállalta. Mindennap bement a tüzelőállásba, ott felvette a ránk eső élelemrészt, a száraz kosztot. Mivel krumplink volt bőven, azzal még ki is lehetett bővíteni az ennivalót. Nekünk ott sok szabad időnk volt, mert - mint már írtam - csak a páncélosokra volt szabad lőnünk, azok meg hála Istennek nem jöttek, tehát onnan egyet sem lőttünk. Kucsébert aztán rábeszéltük, hogy menjen el hátra az orosz faluban oda, ahol még van lakosság, és kérjen tőlük tejet meg tojást. Pénzünk volt bőven, adtunk is neki - gondolva -, hátha tud valamit vásárolni az oroszoktól. Elment és hozott lisztet, tojást és tejet. Hogy hogyan értette meg magát az oroszokkal, azt nem tudom, hiszen nem tudott más nyelven, csak magyarul. Készített palacsintát, meg ha jól tudom, még fasírozottat is. Szóval itt nem volt rossz helyünk, csak napról napra többször volt légitámadás. Az orosz repülők nappal sosem mertek jönni, csak éjjel támadtak. Estefelé, a mozdonyállástól még hátrább, a magyar légvédelem lelőtt egy repülőt. Ez volt az első eset, hogy szabad szemmel is láttam, hogyan lőttek le egy orosz repülőt. Június 22-én a mindenkori legerősebb légitámadás volt. 30
