Urisk Erzsébet: A viaszolt hímes tojás készítése a Muravidéken - Hogy ne menjen feledésbe 1. (Lendva, 2009)
Marx Mária: Tojás - pirostojás - hímes tojás
Tojás - pirostojás - hímes tojás Bevezető A tojás nagyra nőtt, tartalék tápanyaggal és védőrétegekkel burkolt petesejt, amelyből - megtermékenyítés és kiköltés után - az adott fajta genetikai kódja szerinti új egyed kel életre. Az új élet létrejötte a külső megfigyelő számára egy, a madártól teljesen különálló, viszonylag kisméretű „tárgyban” történik. Nem véletlenül lett tehát a tojás az életnek, az újjászületésnek talán legalkalmasabb szimbóluma, s nem véletlenül használta az ember szinte az egész történelme folyamán mágikus célokra is. Természete és rendeltetése folytán elsősorban két területen, a halotti kultuszok részeként és a termékenység megőrzésére, kiteljesítésére vagy visszaállítására szolgáló szertartások kellékeként kapott szerepet. Apotropaikus (óvó, baj elhárító, bajmegelőző) tulajdonsága, gyógyító hatása is közismert volt. Ősi darabokat mégis csak keveset ismerünk. Éltnek oká az, hogy a tojás héját - bár vastagságához képest nagyon erős hatásoknak is képes ellenállni - mégiscsak könnyen megőrli az idő vasfoga, a benne lévő szerves anyagok pedig gyorsan lebomlanak. A néhány korai régészeti lelet azonban bizonyítja, hogy a tojások héját már igen régóta festették, díszítették is. Ez a díszítettség jellemző maradt a hagyományos szerepben, a (nép)szokások kellékeként megjelenő tojásokra mind a mai napig. Igaz, más jelentése, más jelentősége volt a díszítéseknek egykor és ma. A tojásokat régen és ma is leginkább pirosra festik, s ez a szín adta a nevet is a húsvéti tojásoknak. A pirostojás fogalom (így egybeírva) egyes vidékeken nemcsak a pirosra, hanem a zöldre, lilára, vörösbarnára festett darabokat is jelölte. Valószínűleg ez volt az eredeti színe a mágikus céllal készült és felhasznált tojásoknak, a vér színének alkalmazása ugyanúgy az élet megőrzésére, az újjászületésre utalt, mint maga a tojás, s így aláhúzta, erősítette annak kultikus szerepét. E célt szolgálta eredetileg a díszítmények archaikus rétegének használata is. A Kárpát-medence magyarjai által a hímes tojások felületére felvitt archaikus motívumok némelyike (pl. a kézlenyomatból levezethető vagy a dobköteles minták) talán még az ősi hitvilág itt felejtett maradványa. A kereszténység elterjedése sem törölhette el teljesen a korábbi kultúrában mélyen meggyökeresedett szimbólum- és szokásrendszert, inkább átvette, „megkeresztelte”. így lett a pirostojás Krisztus halálának és feltámadásának is jelképe, a húsvéti megszentelt ételek egyik fontos alkotórésze, héja a gyümölcsfák gyökerei közé ásva, termőföldre szórva vagy állatok eledelébe keverve a termékenység, 7
