Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

A megszállás után

26. Ettől az időponttól lehet csak minden rendelkezésről, így a terület-átcsatolásokról is beszélni, addig csak megszállásról, mint ideiglenes állapotról.

A jugoszláv állam központi és tartományi szervei közötti versenyfutás a Muravidékért sajátosan alakult. A közigazgatást kormánybiztosra bízták és annak székhelye Muraszombat lett. A terület volt Zala megyei részére, az alsólendvai járás megszállt területére a kormánybiztos helyetteseként körzeti vezetőt állítottak. Muravidék első kormánybiztosa Srečko Lajnsič volt, aki a megszállással egyidőben települt át Radkersburgból (Radgona). Intézkedései a szlovén tartományi érdekeknek feleltek meg. Az alsólendvai terület élére Kočar Jožef kapott kinevezést, aki korábban részt vett a magyar közigazgatásban. Szlovénia steier tartományában alkalmazott mintára megszüntették a jegyzőségeket, helyette polgármestereket neveztek ki a községek élére. Alsólendva első kinevezett polgármestere (župan) Bodižar Sever volt, az a személy, akit a muraszombati csatában 1919. január 3-án a magyarok elfogtak, mint “kormánybiztost”. Ő is a szlovén tartományból, az Ormož melletti Hűmből származott.

A Muravidék hovatartozása kérdésében a sajátos utat a Klekl-Slavič csoport képezte. Ők a magyarok által megígért autonómiáért küzdöttek. Önállóak akartak maradni a szlovén tartományon belül. Ennek követelésére küldöttség utazott a belgrádi kormányhoz. Tagjai között volt Lejkó István Belatincról, Godina István Alsóbesztercéről, Horváth István Dagonyáról, Litorg István Bántornyáról, Cigán József Cserföldről, Blazsicz Mátyás Belatincról, Kukovec és Slavič Ljutomerből. A belügyminiszter egyetértett önállósági követelésükkel. Ennek megfelelő utasítást adott ki a ljubljanai tartományi kormány felé. Persze ez csak óhaj maradt, mert a szlovén beolvasztás tovább folyt. A megszállásra vonatkozó nemzetközi szabályok szerint ugyan tilos volt, de ennek ellenére tömegesen űzték el a közigazgatási állásokból a magyarokat. Nagyobb részüket még a terület elhagyására is kötelezték. Ez tovább fokozta a közigazgatási zűrzavart.

A lakosság népképviseletét a kormánybiztos által 1919. augusztus 25-én kinevezett “tanács” látta el. Gyakran nevezték “Murántúli parlamentinek is. Legitimitása szóba sem jöhetett, hisz nem választással, hanem kinevezéssel jött létre. A tanács tagjaira a katonai hatóságok és csendőrök tettek javaslatot. Hatáskörét nem szabályozták. Három ülést tartott és 1920 elején megszűnt. Tagjainak nagy része szláv beállítottságú pap volt.

Állandó ellentétek forrása volt az alkalmazandó jog kérdése. A központi kormányzat a terület magyar jogának alkalmazását írta elő. A szlovén tartományi szervek pedig azzal az indokkal, hogy nincs olyan személy a közigazgatásban, aki szlovénül beszél és ismeri a magyar törvényeket, sajátjukat