Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

A muravidékiek nélkül, de nevükben

letek rovására a Dél-Baranyát, Muraközt, Muravidéket.

Ezt a végeredményt a jugoszláv diplomácia érte el Franciaország segítségével a béketárgyalásokon az úgynevezett “kis változások politikájával”, amely 1919. július végéig, a magyar Tanácsköztársaság fennállásig működött.

Miután a szlovén kormánynak tudomására jutott a muravidéki szlovének (vendek) léte, rövid úton akarta megoldani a területéhez csatolását. Táviratot küldött Belgrádba, katonai beavatkozást kért a kérdés megoldására. Ezt akkor még nem teljesítették. Viszont mint tartomány nem akart önálló katonai beavatkozást a terület megszerzésére. Maister tábornok ebben az időszakban tanúsított tartózkodását Slavič is szemére vetette. A szlovén kormány önállóan nem volt hajlandó Maister seregével bevonulni Muravidékre. Erről így írt később Slavič:

“A ljubljanai szlovén kormány tagjai nem voltak egységes állásponton Muravidék kérdésében. Žerjav, a kormány egyik tagja szerint nincs szükségük e területre, mert a Mura folyó mocsaras terület, jól elzárja őket a létesülő új államtól. A Muravidékkel kapcsolatos jugoszláv vegyes álláspontra is tekintettel Párizsban a Legfelsőbb Tanács területi kérdésekkel foglalkozó bizottsága 1919. május 12-én elutasította a Muravidékre vonatkozó jugoszláv igényt.”

A szlovén katonai beavatkozás elmaradása mellett viszont megélénkült a béketárgyalásokon a diplomáciai tevékenységük. 1919. május végén Párizsba, a béketárgyalások színhelyére ment Slavič, aki a szlovén delegáció meghatározó személyisége lett. Hírlapokban a szlovén (vend) nép üldöztetéséről adott ki közleményeket. Megírta a “murántúli szlovének emlékiratát”. Ehhez az ismeretanyagot “murántúli harcosoktól” kapta. Az emlékiratot negyvenöt “mérvadó” címre küldték el.67

Ilyen előzmények után került sor a Legfelsőbb Tanács helyébe lépő főmegbízottak tanácsa 1919. július 9-i ülésére Clemenceau francia elnök vezetésével. Külön napirendi pontként tárgyalták a muravidéki kérdést. A jugoszláv delegátus bejelentette, hogy már nem tart igényt a Muravidéktől északra lévő területekre, amelyek gazdasági érdeke a Rába folyó völgyéhez kapcsolódik. Az előkészítő bizottság szerint a létesítendő határ ugyan mesterséges, de elkerülhetetlen egy kiszögellés létrehozása a Murától északra. Javaslatukat azzal indokolták, hogy a lakosság háromnegyed része szlovén. Végső érvként még azt hozták fel, hogy a felbomló monarchiából szétdarabolt szlovénség sorsa minden figyelmet megérdemel. Az átcsatolandó terület határát keleten és északon a következőképpen javasolták: a Mura és a Lendva folyók folyásával ellentétesen, majd onnan északnyugatra a Nemesnépi és Kebele folyók medencéjét elválasztó gerincvonalon. Innen északra fordulva a Rába és a Mura vízválasztóját követve Fheringtől tíz kilo