Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
A muravidékiek nélkül, de nevükben
méterre éri el az osztrák határt. A terület nyugati határát a volt magyarosztrák határ, míg a délit a Mura alkotja. Ezt a javaslatot, amely a jugoszláv és az előkészítő bizottság közös előterjesztése volt, a főmegbízottak tanácsa mint a béketárgyalások akkori legfelsőbb fóruma elfogadta.68 Az előzőkben megismert 1919. július 9-i döntés véglegesen meghatározta Muravidék sorsát. A határmegvonásából látszik, hogy az nem a néprajzi szempontokra volt figyelemmel. Nem vizsgálta a területen élő lakosság nyelvi határait, hol él a magyar, vagy a szlovén (vend) lakosság. A földrajzi szempontokra - mint egyetlen és kizárólagos felosztási elvre - tekintettel (folyók és vízválasztók figyelembevételével) a leendő Prekmurjéhoz csatoltak mintegy 20 000 magyart, ami akkor az átcsatolt lakosság közel egynegyedét (23%) jelentette.69 Az események után többször felvetődött, hogy kis területen és könnyen számbavehető lakossági arányokra tekintettel hogyan lehetett ilyen téves döntést hozni. Főleg amikor néhány héttel korábban a Legfelsőbb Tanács még kizárta a terület átcsatolását. A kérdésre a választ Ivan Žogler, a béketárgyalások jugoszláv delegátusának egyik tagja adta meg később. így írt: “A vendvidék sohasem került volna jugoszláv fennhatóság alá, ha a francia delegátusok expertusok (szakértők - a szerző) állandóan a jugoszlávok kezére nem jártak volna ... és ha Tardieu a Legfőbb Tanács határozatait néhányszor a jugoszlávok javára önhatalmúlag el nem csavarta volna ..., amely műveletért sokszor igen heves konfliktusba keveredett más nagyhatalmak képviselőivel”.70 Az előzmény ismeretében el kell fogadni Žogler indoklását. André Tardieu (1876-1945) mint a francia parlament tagja Georges Clemenceau francia miniszterelnök közeli munkatársa volt és jelentős szerepet vitt a béketárgyalásokon. Más forrásban is felmerült a jugoszlávok javára való szándékos “tévedése”. A Muravidék átcsatolásának tárgyalásán a jegyzőkönyvben mint “megjelentnek”, azon résztvettként rögzítették a nevét. A békekonferencia július 9-i döntését jugoszláv oldalon egyértelmű helyesléssel és örömmel fogadták. Természetes, hogy magyar oldalon éppen ellenkezőleg hatott, amikor egy hónappal később Magyarország tudomást szerzett a döntésről. Muravidék elcsatolását jugoszláv részről legtöbben Slavič érdemének tüntették fel. Ő volt az, aki 1918 szeptemberétől politikai és katonai szervezkedéseket készített elő és vezetett. A párizsi békekonferencián röpirataival befolyásolta a szlovének javára a területi átcsatolást. A későbbi érdemkeresésben Slavič mellett megjelentek és méltatást kaptak a következő személyek is: Civijič és Mihajlo Pupin. Pupin Wilson amerikai elnök személyes barátja és így befolyásolója volt.71
