Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

A muravidékiek nélkül, de nevükben

ről szóló visszaemlékezésben úgy említik Erjavec munkáját, hogy nagy számú csapatot hozott be katonai rendben és lépésben”. A “légionáriusokat” Ljutomerben, a volt német iskolában szállásolták el. Ellátásukat a helyi lakosság és a csoport támogatója, Kukovec nagyiparos biztosította.

Amikor a “légiósok” úgy találták, hogy kellően felkészültek a muravidéki betörésre, a harcok megvívására, készenlétüket jelentették Mariborba (Marburgba), a határőrség parancsnokságára. Onnan meglepetésükre az a válasz jött, hogy halasszák el az akciót. Ezt követően a vezetők Maister tábornokhoz utaztak, segítségét kérték a tervezett katonai betörés megkezdéséhez. Maister arra való tekintettel, hogy osztrák részről támadás indult Maribor (Marburg) és Celje (Cilii) irányába, mely lekötötte erőit, nem tudott segítséget nyújtani a korábbi terveknek megfelelően. A “légionáriusok” ezúttal is újabb akadályba ütköztek.

Az akadályok azonban nem törték meg kedvüket és elhatározásukat. Úgy döntöttek, hogy önállóan törnek be Muravidékre és valóra váltják terveiket. A Ljutomerben lévő összes fegyvert begyűjtötték, de kevésnek bizonyult. Mariborba és Ljubljanába mentek a további szükséges fegyverekért, de nem jártak sikerrel. Helyette azt az üzenetet kapták, hogy rövidesen meglátogatja őket az antant megbízottjaként Reverdy francia őrnagy.

Reverdy őrnagy valóban hamarosan meg is érkezett Mariborból Mulček szlovén százados kíséretében. A “légiósok” a volt német iskola előtt felsorakozva várták a bizottságot. Megérkezésükkor hangos felkiáltásokkal üdvözölték őket. Éltették Jugoszláviát, Franciaországot, az antantot. A “légiósok” nevében Godina József beszélt.

Beszédében kijelentette, hogy a magyar bolsevik (kommunista) hatalom alatt sokat szenved Muravidék népe. Ezért elhatározták és felkészültek rá, hogy onnan kizavarják őket, a területet az új jugoszláv államhoz csatolják. Godina állítása, a Muravidéken uralkodó szenvedés valótlan volt, csupán céljai érdekében, hangoztatta.

Reverdy válaszában megdicsérte a “légiósok” hazaszeretetét, harci készségüket, de a cselekvés előtt azt ajánlotta, mindezt bízzák a békekonferenciára. ígéretet tett arra, hogy személyesen kedvezően fogja befolyásolni ügyüket Párizsban. Godina megköszönte Reverdy válaszát és azt mondta, az ajánlatot megtárgyalják.

Az eseményt követő “légionárius” tanácskozáson lesújtó volt a hangulat. Felmerült Jurišič kapitány 1918. decemberi kudarca is, amikor önállóan cselekedett. Végső soron nem volt mit tenni, le kellett mondani a katonai betörésről. Felindultságukban többen összetörték a fegyvereket, a “légió” feloszlott, a többség visszament előző lakhelyére, Muravidékre. Hogy a magyar