Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

A muravidékiek nélkül, de nevükben

hatóságok előtt leplezzék a külföldön tartózkodás valódi indokát, sót, cukrot, gyufát kaptak, azt a látszatot keltve, bevásárolni voltak szlovén területen. Kisebb csoport pedig csatlakozott a Stridóváron (Štrigova) akkor szervezés alatt álló “sokol-légió”-hoz. Ebben a katonai keretben alakították meg a “muravidéki önkéntes légiót”. Belépett Kühár Mihály is. Ennek a légiónak is szerep jutott pár hónappal később Muravidék megszállásában.63

Az események forgatagában a legmeghatározóbb szerepet a Párizsban 1919. január 18-án hivatalosan is megnyílt békekonferencia jelentette. A háború utolsó szakaszában Wilsonnak, az Egyesült Államok elnökének nevéhez fűződő híres és mindenki által elfogadott népek, nemzetek önrendelkezési elvének érvényesülését várták. Aztán jött a nagy csalódás a háborúban vesztes államok népeinél, nemzeteinél. Ez kiváltképpen érvényes volt Magyarország esetében, mert úgy döntöttek róla 1919 első felében, hogy meg sem kérdezték, ott sem lehetett a határait érintő kérdések tárgyalásánál. A rá vonatkozó döntést hivatalosan csak több mint fél év után, 1920 januárjában ismerhette meg. Tehát ez volt Magyarország esetében az úgynevezett "igazságos" béke kialakításának folyamata. így az első világháborút követő jugoszláv-magyar határ kialakításának okai csak a Szerb-Horvát-Szlovén állam béketárgyaláson követett magatartásából ismerhetők meg.

Magyarország szomszédai közül a győztesek táborába tartozó Csehszlovákia, Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén állam a békekonferencia megnyitását követően már 1919. február 6-án együttesen megfogalmazták Magyarországgal kapcsolatos követeléseiket. A közös előterjesztésen túl minden országnak volt külön elképzelése. Az első jugoszláv tervben a két ország közötti határvonalat a nyugati részen északra a Fertő tónál - érintkezve Csehszlovákiával -, a Rába és a Zala folyókat követve, a Balaton vonalán, majd kissé délre Bajáig, innen a Duna- Tisza közén át a Maros torkolatáig határozták meg. E túlzó követelést francia sugallatra lényegesen mérsékelték. A módosított területi igényük keleti határát Szentgotthárd, Farkasfa, Őriszentpéter községek vonalában, azok átcsatolásával, továbbá a Kerka patak folyásirányát követve teijesztették elő.64 Ennek ellenére Csehszlovákiával közösen kétszer is felvetették egy “szláv-folyosó” (“szlávkorridor”) létrehozását Moson, Sopron, Vas, Zala megyék megszerzésével, amely alapvetően Olaszország fellépésével hiúsult meg.

A jugoszláv követelések ugyan mérséklődtek, de nagy diplomáciai csatákat vívtak a később végérvényessé vált hatoktól eltérően Pécs és környéke, az ottani szénbányák megszerzéséért. Ezt a megszállt területet csak 1921 augusztusában ürítették ki és adták vissza Magyarországnak.

Muraköz és Muravidék kérdésében a béketárgyalások menetét meghatározó nagyhatalmak különböző álláspontokra helyezkedtek. Érdekes adató-