Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
A muravidékiek nélkül, de nevükben
fogalma sem volt addig arról, hogy a Murától északra szláv népcsoport él. Hogy a futárok által elmondottakat földrajzilag pontosítani tudják, elküldték őket a katonai hadosztályparancsnokságra. Itt térképen jelölték meg a Muravidéken élő szláv lakosság elhelyezkedését. A vend és a szlovén nyelv közötti különbség érzékeltetésére, a vend néppel kapcsolatos hiányos ismeretre jó példa volt, hogy amikor a szlovén katonák hallgatták Jerič és Kühár tájékoztatóját, megjegyezték: “Istenemre ez szerbül van!”. Kühár később azt mondta a tanácskozásról “... igazán azt sem tudják hol van Muravidék”.61 A ljubljanai kormányzati szervek valójában ekkor értesültek északi szláv szomszédaikról. Ettől kezdve léptek fel képviseletükben. A békekonferencián szorgalmazták a földrajzi, a Mura jelentette elkülönülés ellenére Szlovéniához való csatolásukat. Magyarországon 1919 első hónapjaiban a kormány minden erőfeszítése ellenére erősödött a belső ellenzék. A különböző törekvések nem csak alkotmányos formákban jelentkeztek. Az addigi polgári demokratikus forradalmi eredményeknek nyílt, erőszakos ellenzői is voltak. Nyíltan lépett fel például a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) és a kormány rövid időn belül betiltotta tevékenységét. Ellenforradalmi tevékenység gyanúja miatt letartóztatták Wekerle Sándor volt miniszterelnököt, Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspököt és sok más ismert személyt. A kormánynak erre a radikális fellépésre az 1919. február 25-én kihirdetett 1919. XX. néptörvény adott lehetőséget. Azok, akik e törvény következményeként letartóztatástól tarthattak, külföldre menekültek. így cselekedett Godina József, Jerič Iván és Kühár Mihály is. Valamennyien a Muravidék alsólendvai járásából származtak. Elhagyták az országot és a Murához közeli Ljutomerben (Luttenberg), a steier tartomány szlovének által lakott egyik központjában helyezkedtek el. Godina főleg korábbi együttműködésére tekintettel szoros kapcsolatba került a szlovén mozgalom helyi képviselőivel. Jelentősebb kapcsolatra tettek szert Vekoszlav Kukovec nagyiparossal, országgyűlési képviselővel, Sagadin századossal, Ozmez esperessel. Kukovec pénzügyileg is támogatta a Muravidékről származókat. 1919. március első napjaiban Kukovec kezdeményezésére elhatározták, hogy a belgrádi kormányhoz fordulnak és kérik a Muravidék katonai megszállását. A küldöttségben mint meghatározó személyiségek Kukovec, Godina, Jerič és Kühár voltak. A küldöttség számát népesebbé téve még magukkal vittek két “murántúlit”. A küldöttség először a ljubljanai kormányhoz ment. Itt ajánlólevelet kértek maguknak, hogy Belgrádban fogadják őket. Megérkezésükkor Nikola Pašič a Szerb-Horvát-Szlovén állam miniszterelnöke Párizsban a békekonferencián volt. Ezért helyettese, Portič fogadta őket.
