Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

Vendvidék, Muravidék

leteket. A vend lakosság számát a XX. század fordulóján 70 000-re tették. Ezt jelzi napjainkban is a Szentgotthárd melletti település, Rábatótfalu neve. E községet többségében vendek lakják, mégis “tót” elnevezés van benne. Szlovén elnevezése ténylegesen a szlovén (vend) többségre utal (Slovenska Ves).

Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint Magyarországon 73 935 “szlovén, vend” anyanyelvű lakos élt.30 Ez a szám valósnak fogadható el, a Vas vármegyéről készült monográfia is megközelitően hasonló számot említ. Itt ki kell térni néhány szlovén (vend) történetíró megjegyzésére, akik azt állítják, hogy a hivatalos magyar szervek annyira lebecsülték a vend lakosságot, hogy a népszámlálás során önálló megjelöléssel nem is vették számba, hanem “egyéb” kategóriába írták be. E megállapítás tényszerűen igaz, azonban figyelembe kell venni, hogy a korabeli magyar birodalomban (hivatalos elnevezéssel: “Magyar Szent Korona Országai”) nagy számban éltek együtt különböző nemzetiségiek. A népszámlálások során hét konkrét kategóriát neveztek meg (magyar, német, tót, oláh, rutén, horvát, szerb). A konkrétan megnevezettek lélekszáma meghaladta a százezres nagyságrendet. Az e szám alatt lévőket pedig a sokféleségükre, nyilvántartási nehézségekre tekintettel “egyéb” gyűjtőkategóriába sorolták. Azonban minden településnél megfelelően jelezték, hogy az “egyéb” kategóriába milyen nemzetiséget soroltak. Ha ez nem így lett volna, nem lehetett volna megállapítani a vend lakosság lélekszámát, mint ahogy a magyar statisztikák arra mindenkor lehetőséget adtak és adnak napjainkban is.

Vendvidék gazdasági és kereskedelmi kapcsolatai 1919 előtt kizárólag Magyarország felé irányultak. A tőlük délre lévő délszláv rokonaiktól a Mura folyó választotta el őket. Egyetlen híd sem volt a folyón, ami lehetővé tette volna a kapcsolatot. A steier, a krajnai tartományban lévő szlovénekkel csak úgy tudtak kapcsolatba kerülni, ha nagy kerülővel, Radkersburgon át közlekedtek. Ezért az útviszonyok bonyolultsága miatt nagyobb volt az irányultság a németek lakta nyugati területek, mint a szlovének felé. Nyugat felé nem volt a közlekedést akadályozó természetes akadály.

A Magyarországhoz fűződő meghatározó kapcsolatot a közúti közlekedés biztosította. A XIX. század második felétől a megépített két vasútvonal még szorosabbra fűzte a kapcsolatot. Megépült a Szombathely-Körmend- Muraszombat és a Zalaegerszeg-Alsólendva vasútvonal. Az új vasútvonalak lehetővé tették a mezőgazdasági áruk értékesítését, a kevés munkalehetőséget adó Vendvidék munkásainak a munkába járást.

A Vendvidék földrajzi viszonyai, hegyekkel sűrűn átszabdalt területe a mezőgazdasági művelést csak kis mértékben tett lehetővé. A mezőgazdaságban a kis- és középbirtokosok voltak túlsúlyban. A helyi munkaerő foglal