Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

A megszállás kezdete

nal kérdésével. Ezek szerint újból kell kérnünk a főparancsnokság (a balkáni antant főparancsnokság, szerző) intézkedését, hogy a szerb illetve jugoszláv csapatok a Dráva folyó déli partjára vonassanak vissza.”25

Amint az a későbbi eseményekből kitűnt, sem az antanthatalmak, sem a Szerb-Horvát-Szlovén állam nem adott magyarázatot, vagy indokolást a területek elfoglalásra. Muraköz sorsa minden bizonnyal már az események előtt néhány héttel eldőlt a színfalak mögött. Erre utal az előzőkben említett Sándor trónörökös válasza Ivan Novak kérésére, amikor azt mondta, Muraköz “...meg lesz szállva”. A színfalak mögötti döntéshozatalt igazolják a brit külügyminisztériumban (Foreign Office-ban) fellelhető idevonatkozó dokumentumok is. Az Ante Trumbié vezette “Jugoszláv Bizottság” nagyrészt Londonban végezte munkáját. Trumbié szoros kapcsolatban állt a külügyminisztériummal. Igyekezett megnyerni őket a majdani délszláv állam horvát modelljének. Az antanthatalmak már jóval a háború befejezése előtt megkezdték elképzeléseik kialakítását a jövőbeli határokról. Ezt tette a brit külügyminisztérium is. Az elképzelések kidolgozásában nagyban támaszkodott a hadügyminisztérium katonai hírszerzésére. A Muraköz kérdése először e hírszerző szervezet dokumentumában vetődött fel.

Az 1918. december 10-én kelt, a majdani délszláv állam határaira vonatkozó javaslatában a szerbekkel létesítendő határok után a következőket írták: "... Aztán a Dráva képezné a határt a Mura torkolatáig, majd pedig a Mura addig a pontig, ahol az a mai magyar határt átlépi”. A brit hírszerző szervezet így indokolta javaslatát, amely egyértelműen a Muraköz elszakítását jelentette, hisz a létesítendő határt Muraköztől északra a Mura folyó vonalára tette: “A Muraköz (a Dráva és a mai magyar határ között) néprajziig horvát és jugoszláwá kell lennie.” Nem vitás a javaslat érvelése, csak hát hol van a népek, nemzetek önrendelkezési joga, elve, mint hirdetett rendezési szempont? Trumbié minden bizonnyal értesült az angol álláspontról a Muraköz kérdésében, amely további bátorítást adott a területszerző fegyveres akcióhoz.26

Hiába volt minden tiltakozás, a kezdeményezések az elhangzásukkal egyidőben elhaltak. A horvátok kész helyzetet akartak már a békekonferencián. Mindezek után nem tanulság nélküli az eseményekben érintett lakosság reagálása a színfalak mögötti döntésre. Muraköz (Međimurje) lakosságának véleménye horvát forrásokból megismerhető. A bevonuló katonák az őket toborzók propagandájának hitelt adva azt várták, hogy örömmel fogadják őket, mint a nemzet megmentőit. Ezzel szemben ennek ellentétét tapasztalták. A légionáriusok azt várták. Muraköz népe lelkesedéssel várja majd őket. Azt figyelték meg, hogy "... a nép apatikus és retteg.” - írta az