Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

Epilógus

között hogyan alakult a magyarság aránya. A Párizsban ülésezett békekonferencia már a kezdet kezdetén azzal akarta leszerelni a tiltakozó magyarságot, a milliókra rúgó elcsatolt magyar nemzetiségűek ellenkezését visszaszorítani, hogy "kisebbség-védelmi" szerződéseket ígért Magyarország szomszédaival. Ezt az ígéretet még a békeszerződés aláírása előtt kiadott kísérőlevélbe is belefoglalták, majd a békeszerződés része lett. Ennek értelmében a más állam fennhatósága alá kerülő "magyar népszigetek" létét, azok változatlan fennmaradását biztosítani fogják.

Azt ma már jól tudjuk, hogy a békekonferencia ígérete, annak ellenére, hogy szerződésbe is foglalták, csak ígéret maradt. A "magyar népszigetek" rövid időn belül sorvadni kezdtek, az adott állam tudatos közrehatásával. A különbség csak a sorvadás ütemében és mértékében volt. Ezt mutatta a volt alsólendvai járás zömében magyarlakta falvainak változása, amelyek ugyancsak "magyar népszigetinek minősültek. A változás már az első tíz évben szembetűnő.

Az említett községekben az 1921-es népszámlálás adatai szerint az ott élő lakosságot 82%-ban magyarok, 16%-ban szlovének, 2%-ban pedig egyéb nemzetiségek (főleg horvátok, cigányok) alkották. Ezzel szemben az 1931- es népszámlálásra az arányok lényegesen megváltoztak. Ekkor már a szlovének alkották a lakosság 57%-át, a magyarok 39%-ot, az egyéb kategóriába tartozók (főként szerbek) 4%-ot tettek ki.

A legszembetűnőbb a magyarok arányának csökkenése és a szlovének számának emelkedése. Amint az az előzőkben is bemutatásra került, a szlovén hatóságok tudatosan törekedtek a magyarok számának csökkentésére. Sok magyart kiutasítottak az országból. Több személynek el kellett menekülni saját szülőföldjéről és Magyarországon találtak menedéket. Nagyban segítették a kivándorlást, főleg Amerikába. Mindezen csökkentő tényezők mellett nagy szerepet játszott a magyarság arányának változásában a népszámláláskori propaganda.

Az új határok megállapítása után Szlovéniában földosztás kezdődött. Ebből rendeletileg kizárták a magyarokat. Az 1931-es népszámláláskor az a propagandisztikus hír terjedt el, hogy az a magyar, aki az összeírás során szlovénnek vallja magát, földhöz juthat a még fel nem osztott földekből. Nem ismert, hogy ennek hatására hányán vallották magukat szlovénnek, de biztos, hogy hatással volt az összeírásra. Akik hitelt adtak az említett ígéretnek, hamarosan ismét csalódhattak, mert semmi sem lett belőle, nem jutottak földhöz.

A jugoszláv államhoz csatolt magyarság védelmében a legtöbbet Váradi Imre becskereki és Deák Leó zombori ügyvédek tették, akik tagjai lettek a

156