Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

Epilógus

"Népszövetség" kisebbségi tanácsának, valamint egy cikluson át képviselők voltak a belgrádi parlamentben. Ugyancsak látványosan küzdött a magyarság jogaiért Nagy Iván újvidéki ügyvéd. Ő sokszor felkereste a muravidéki magyarokat, ha segíteni nem is tudott, sokszor elegendő vigasztalást hozott magával.168

Magyarország háborút követő nemzetközi helyzete a békeszerződés után pár évre megváltozott. Magyarország látszólagosan elfogadta a megváltoztathatatlannak tűnő békeszerződést. Részt vett a nemzetközi szervezetek munkájában, de ott is mindent felhasznált a területi és gazdasági sérelmeinek felszínen tartására. Népszövetségi kölcsönt kapott a gazdasági élet rendbehozatalára. 1927-ben megszűnt a békeszerződés által előírt helyszíni katonai ellenőrzés.

Az enyhülések ellenére változatlanul fennállt a környező országok, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia szorítógyűrűje, a kisantant szövetsége. A Bethlen István vezette magyar kormány azt a taktikát választotta, hogy a szövetségeseket egymás ellen kijátssza, majd szembeállítja őket egymással. Ennek jegyében a magyar kormány tárgyalásokat kezdeményezett Jugoszláviával. Ezt a megváltozott politikai elképzelést “aktív-külpolitikának” is nevezték. Jelezve ezzel, hogy a népszövetségen keresztül Magyarország semmit sem ért el bajainak orvoslásában, új megoldásokat keresett.

Olaszország, megismerve a magyar törekvéseket - amelyek Jugoszlávia részére erősödést jelentettek, így az olasz érdekekkel ellentétesek voltak -, Magyarország felé fordult és több előnyt sejtető kapcsolatot ajánlott fel. Ennek jegyében került sor 1927 februárjában Rómában Bethlen István magyar és Benito Mussolini olasz kormányfők találkozójára. A két ország között szerződés jött létre. A nyilvánosságra nem hozott szerződésrészek azt is tartalmazták, hogy Olaszország segítséget nyújt Magyarországnak a békeszerződés által tiltott fegyverkezésben. A szerződés fegyverkezésre vonatkozó titkos záradéka hamarosan napvilágra került, mert 1928. január 1-jén osztrák vámőrök lelepleztek egy vasúti szállítmányt a szentgotthárdi vasútállomáson, amely gépfegyvereket szállított Olaszországból Magyarországra. A világra szóló eseményt népszövetségi helyszíni vizsgálat (“invesztigáció”) is követte, de bizonyítékokon alapuló megállapítás, vagy elmarasztás nem lett.169

Ebben a nemzetközi helyzetben merült fel ismét Prekmurje (Muravidék) ügye, Vargha Gábor szentgotthárdi ügyvédnek, az ottani választási körzet képviselőjének 1929. április 24-én a képviselőházban elmondott interpellációjában. Vargha felvázolta Prekmurje (Muravidék) Szlovéniához való csatolásának előzményeit. Külön is részletezte az elfogulatlan, “nem érdekelt” határmegállapító bizottsági tagok visszacsatolásra vonatkozó javaslatát, a

157