Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
A "kísérőlevél" hatásai
vén, mégpedig a “mazaronstvo” ami rossz értelemben “magyarérzelműség”et jelentett. A hatóságok főleg a magyar nemzetiségre alkalmazták, de azokat is ezzel a jelzővel illették, akik a magyarokkal szimpatizáltak. A “mazaronstvo” illette mindazokat, akik magyarul szólaltak meg, magyar szentmisére mentek, akik elismerték Küzmics Miklósnak, az első vend katekizmus fordítójának munkásságát, akik a népszámláláskor nem szlovénnek, hanem vendnek vallották magukat. A korabeli szlovén lapok sok ellenséges elem között a legveszélyesebbnek a “mazaronstvo”-kat, a “határon áttekingetők”-et tartották, akik “visszakivánják a magyar uralmat”.115 Ilyen ellenséges légkörben vette kezdetét a fiatal jugoszláv államban az országgyűlési (skupcsinai) választás. Muravidék lakossága a választási előkészületekről a “Prekmurski Glasnyik” 8. és 9. számából értesült. Míg a Muravidék elszakítására törekvők megnyugvással vették a választásokról szóló híreket, a magyar érzelmű vendség és a magyarság lehangoltsággal. A magyarok azt tervezték, ha a jugoszláv hatóságok mindenáron kikényszerítik a választást, akkor olyan személyt fognak választani, aki kellő merészséggel, következetességgel képviseli érdekeiket. A magyarok ekkor még nem tudták, hogy ki fognak maradni az események alakításából, mert még szavazati jogot sem kaptak. Felmerült az 1920. november 28-ra kitűzött választások törvényessége. Tekintettel arra, hogy a trianoni békeszerződés még nem ment át minden nemzetközileg előírt eljáráson, a megszállt területeket még nem lehetett az adott ország részének tekinteni. Az is tény, hogy a magyar nemzetgyűlés által 1920. november 15-én megtörtént az ország törvényei közé való iktatása, ami nagy lépés volt a nemzetközi szintre emelésben. Hátra volt még a párizsi letétbehelyezése, a megerősítő okmányokról az egységes jegyzőkönyv felvétele. Mivel az utolsó lépés még nem történt meg és mintegy fél évet váratott magára, Mikola Sándor, a vendek egyesületi elnöke a magyar külügyminisztériumon keresztül a muravidéki választás elhalasztását kezdeményezte. Felvetése azonban nem járt eredménnyel.116 A zavaros, feszült helyzetben felbukkant az osztrák agitáció, az osztrák igény is. Franz Kamiker radkersburgi orvos, aki tagja volt az osztrák békeküldöttségnek, Muravidék Ausztriával határos községeit járta, ahol többségében német nyelvűek laktak, és arra hivta fel a lakosságot, hogy Ausztriához csatolásukat követeljék. Kamiker aláírási íveket vitt magával és a javaslatot az elfogadókkal aláíratta. Az osztrák agitáció kivizsgálására maga Mikola Sándor utazott Radkersburgba. A későbbiekből ismeretes, hogy Kamiker agitációja nem vált lényeges tényezővé.117 A közelgő választásokra Muravidéken kialakult a szlovén hivatalos szempontból ellenségnek számítók köre. Erről így írtak a szlovén források: “A 114
