Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
A "kísérőlevél" hatásai
miatt november 15-re módosítottak. A magyar törvényhozási szabályoknak megfelelően a békeszerződés törvénybe iktatását, előzetes véleményezését a közjogi bizottság végezte el. E bizottság nemzetgyűlés elé terjesztett jelentésében súlyos megállapításokat tett, amelyek normális viszonyok között megakadályozták volna az adott kérdés napirendre tűzését. A nemzetgyűlés közjogi bizottsága jelentésében megállapította: a békeszerződés nem a szerződő felek szabad megegyezésével jött létre, hanem az a győztes országok által egyoldalúan szerkesztett okirat, amelyet magyar részről kényszer hatása alatt írtak alá. Megalapozatlan a békeszerződés azon megállapítása, hogy Magyarország részt vett a háború előkészítésében, így nem igaz az sem, hogy felelős érte. Ahogy azt a magyar békeküldöttség a tárgyalások során kijelentette, a bizottság megerősíti azt a jogi álláspontját, hogy a magyar nemzetgyűlésben nincsenek képviselői az elszakított területeknek, tehát rájuk nézve nem hozhat döntést, nem szentesítheti törvényben elcsatolásukat. Minden ésszerű és jogi érv ellenére 1920. november 13-án meg kellett kezdeni a magyar békeszerződés nemzetgyűlési vitáját. A tárgyalás drámaian megrázó körülmények között ment végbe. Az előterjesztő Teleki Pál miniszterelnök hivatalból az elfogadás mellett szólt, de egyben kérte a nemzetgyűlést, hogy hazaárulás miatt indítson ellene eljárást, mert magyar területek elszakítása mellett szólt. A nemzetgyűlés természetesen nem fogadta el Teleki miniszterelnök önmaga ellen tett indítványát. Végül is 1920. november 15-én ünnepélyes tiltakozó nyilatkozatot fogadtak el, s az ország törvényei közé iktatták a békeszerződés szövegét is. A nemzetgyűlés ellentétes álláspontját a jövő nemzedéke előtt is jól felismerhetően kifejezte. A törvény bevezetőjét gyászkeretben rendelték el megjelentetni és az első mondata azzal kezdődik: “Tekintettel a kényszerhelyzetre, mely Magyarországra nézve a világháború szerencsétlen kimenetele folytán előállott...” A becikkelyező törvény (lásd a 3. sz. dokumentumot) arról is rendelkezett, hogy a magyar békeokmányok részét képezi az 1920. május 6-i keltezésű “kísérőlevél” is.114 Az elfogadás napján a törvényt Horthy Miklós, Magyarország kormányzója is aláírta és ezzel teljesült a békekonferencia követelése. A békekonferencia 1920. október közepén kiadott határozata és sürgető felhívása, a békeszerződés magyar törvények közé iktatása változást hozott a megszállt területek belső viszonyaiban. Ez a magyarellenesség fokozódását és a terület föderatív államhoz való csatolásának gyorsítását is jelentette. Egy új szó jelent meg és egyre jobban elterjedt a szlovén hatóságok ré113
