Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)
A kétnyelvű oktatás története - Bence Lajos: A kétnyelvű oktatás története
pedagógiai arányok és mércék, didaktikai fogódzók, tan- és egyéb szemléltető eszközök álltak a gyakorló pedagógusok rendelkezésére. E sorok írója ezek számbavételével, elégtelenségével „elmulasztott lehetőségként” emlegette a kétnyelvű oktatást, s a világon egyedülálló modell kudarcát a felületes, csupán az arányokat megszabó voltában látta (Bence, 1992). Az 1980-ban elfogadott, középiskolákra vonatkozó törvényt „új minőségi változásként” értékelte a magyarság, hiszen az óvodától egyetemig „vertikum”, csak egy fokozattal bár, de kezdett kiteljesedni. Hasonló örömmel konstatálták azt, hogy a nemzetiségileg vegyesen lakott területen, Lendván létesített kétnyelvű középiskolában is kötelezővé vált a magyar nyelv oktatása minden tanuló számára. - A lendvai középiskola 1980-tól több iskolatípust egyesítő kétnyelvű középiskolává fejlődött, amely a magyar nemzetiségű és nemzetiségileg vegyesen lakott terület tanulóifjúságának középfokú iskolamodelljét képezi - áll az egyik bemutató előadásban. A szerző a félreértések elkerülése végett az iskola „egyedülállóságát” is hangsúlyozza: - A szlovéniai kétnyelvű oktatás esetében a kétnyelvűség nem egyoldalú, a többségi nemzetre is vonatkozik (talán ebben van az egyedülállósága), és ez teszi alkalmassá a tanulókat arra, hogy saját anyanyelvükön kívül jól használják egymás nyelvét. A kétnyelvű oktatás a kisebbségi diákok továbbtanulását (Szlovéniában és Magyarországon is) és társadalmi integrálódását is biztosítja - áll a bemutató írásban (Füle, 2002). A tanítási nyelvet illetőleg igen szűkszavú a tájékoztatás: több tantárgynál a tanítás szlovén nyelven folyik, a törzsanyag ismertetése a szakkifejezések kiegészítésével pedig magyarul. Ez szavatolja a tanulók beszéd- és íráskészségének fejlesztését, fejlődését. Az 1980-ban bevezetett oktatási modell a magyar nyelvet és irodalmat homogén, „nem osztott” osztályokban képzelte el, s egyúttal ellehetetlenítette a nyelvi képzést, illetve felzárkózást. Ezt az ideológiai kötöttségek diktálták így. Csak az évtized vége felé vált a magyar nyelv és irodalom tanítása „nívóssá”, kétszintűvé. Az alacsonyabb szinten, a „második nyelvvel” a nem magyar anyanyelvűek, illetve vegyes házasságból származó tanulók számára, az „anyanyelvi” csoportban pedig a magyar anyanyelvű tanulók részére adódott mód magasabb szintű nyelvi képzésre. Ettől függetlenül nem oldódtak meg a dilemmák és kétségek a modell gyakorlati alkalmazását illetőleg. A pedagógusok legtöbb esetben saját jegyzeteikre és találékonyságukra voltak hagyatva egy probléma megoldásánál. Hogy mennyire a véletlenre és az esetlegességre volt bízva a kétnyelvű oktatás gyakorlati kivitelezése, álljon itt egy anekdotába illő történet, amelyet 35 :
