Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)

Tanulmányok, cikkek - Dr. Bernjak Elizabeta. Maribori Bölcsészkar: Az oktatás szerepe a kisebbségi nyelv megőrzésében

a gondolkodás eszközeként használjuk a problémamegoldás folyamatában. E nyelvi képesség mindkét szintje a domináns kétnyelvűek esetében nagyon is eltérő: a kisebbségi nyelvben általában nem érik el még a kommunikatív képesség alsó szintjét sem, a többségi nyelvben a nyelvi tesztek és az önértékelés alapján sokkal magasabb szintet mutatnak ki.

3.6 A kisebbségi anyanyelvi és másodnyelvi oktatás megújításával kapcsolatos javaslatok különböző területekről érkeznek, ezek közül érdemes megemlíteni először is azokat a megállapításokat, melyek szerint a kétnyelvű iskolában a tanulók nem sajátítják el funkcionális szinten a kisebbségi nyelvet; másodszor a megváltozott társadalmi körülményeket, amelyek megkövetelik, hogy az anyanyelvi és a másodnyelvi nevelés készítse fel a tanulókat hatékony kommunikációra a legkülönbözőbb, ma talán még el sem képzelhető beszédhelyzetekben. Harmadszor a nyelvészet legújabb felismerései, amelyek - az eddigi anyanyelvi nevelés strukturalista leíró nyelvtanával ellentétben - egyben az újítás elméleti alapját is jelenthetik. A kutatók többsége hangsúlyozza a kisebbségi anya- és másodnyelv funkcionális módszer alapján történő tanítását. Ebben a keretben felhívják a figyelmet a nyelvtanítási módszer hatékonyságára a beszéd és az írás szintjén, éspedig az osztályban történő két didaktikai interakciós modell szempontjából. A transzmissziós interakciós modellel szemben, ahol a tanítási célokhoz vezető utat az elsajátítandó tartalmak logikai struktúrája határozza meg, előtérbe állítják a kölcsönös interakciós modellt, ahol a tanítási célok elérésénél inkább a folyamat az elsődleges, és kevésbé a tartalom. A funkcionális nyelvészet és a beszédcselekvés-elmélet, a pragmatikus nyelvészet sokban hozzájárulhatnak a kisebbségi nyelvnevelés tervezéséhez, főleg azzal a megállapítással, mely szerint a nyelvi eszközök tárgyalásánál szükségszerű a jelentésből, illetve a tipikus beszédhelyzetből kiindulni, hiszen ez határozza meg a kommunikáció módjait.

Különböző nyelvészeti irányzatok megállapításai alapján azt mondhatjuk, hogy a nyelv mint rendszer és a nyelvhasználat szorosan összekötődik és a tanításnál mindkettőnek nagy figyelmet kell szentelni. De mivel minden természetes élő nyelv kommunikációs eszköz és mivel minden tanuló először is a nyelvhasználattal találkozik és csak később ismeri meg a nyelvi rendszert, a tanítási folyamatban a tanulók kommunikációs tapasztalataiból célszerű kiindulni és ezt irányítani/fejleszteni a sikeres kommunikáció érdekében.

3.7 Ha a továbbiakban is stabil és spontán kétnyelvűséget akarunk, akkor a kétnyelvű oktatás megreformálása is szükséges, első lépésként az anyanyelv

203