Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)

Tanulmányok, cikkek - Dr. Bernjak Elizabeta. Maribori Bölcsészkar: Az oktatás szerepe a kisebbségi nyelv megőrzésében

oldaláról pedig a komplementáris, deklaratív „funkcionális kétnyelvűség”, amely azonban valójában a kétnyelvű diglosszia: mindkét nyelvnek fontos szerepe van a közösség életében, azonban köztük funkcionális megoszlás van. Az anyanemzettől való gazdasági, kulturális és nyelvi izoláció, s erős, többé-kevésbé burkolt asszimilációs politika a múltban, főleg az oktatás és közigazgatás területén, a gyenge kisebbségnyelvi kompetenciákban, az etnikailag eredeti nyelv funkcionális és strukturális elszegényesedésében érhető tetten. A kisebbségi nyelvet a többségi nyelv nagymértékben kiszorította a közéleti nyelvhasználat színtereiről, az utóbbi időben a magánszférából is.

1.2 A magyar közösség és a magyar nyelv kisebbségi változatának megerősítését illetően központi kérdés az oktatás. A nyelvi kisebbségek számára elérendő célként kitűzött, a mindkét nyelv magas szintű tudásán alapuló kétnyelvűséget kisebbségi helyzetben dolgozó szakemberek - gyakorlati tapasztalatuk alapján - túlzott idealizmusnak tekintik, s megállapítják, hogy a kétnyelvűség tartós fennmaradásának is a kisebbségi nyelv dominanciája a záloga, tehát a kisebbségnyelv-domináns bilingvizmus, hiszen ekkor a legkevesebb az esély egy új, nyelvcserében végződő egynyelvűség létrejöttére (Lanstyák 1998). A kétnyelvű oktatásra vonatkozó felhalmozódott ismereteink alapján1 kognitív, pszichológiai, morális stb. érvek sora szól e modell előnyei mellett (Göncz 1985, Cummins 2000). Nyilvánvaló azonban, hogy a kisebbségi oktatás hatékonysága és a kitűzött célok elérése nem annak egyszerű következménye, hogy a tanítás a kisebbségi gyermek anyanyelvén vagy két nyelven folyik (Baker 2001: 263). Másrészt a nem homogén tömbökben, etnikailag

1) Ma a kutatók többsége egyetért abban, hogy a kétnyelvű oktatás „ideális” nyelvi célja a magas fokú balansz/kiegyenlített kétnyelvűség kialakítása az oktatási-nevelési folyamat során, nevezetesen, hogy a diákok tanulmányaik végén mindkét nyelven azonos vagy megközelítőleg azonos kompetenciákkal, tudással, illetve ismeretszerzési képességekkel rendelkezzenek. A magas szintű kétnyelvűség elérését olykor nem a kisebbség nyelvén történő oktatás szolgálja vagy megfordítva, a magas szintű kétnyelvűséget eredményező kétnyelvű oktatás ugyancsak vezethet közösségi nyelvcseréhez, hosszú távon többségi nyelvi egynyelvűséghez, hiszen bármilyen oktatási program csak akkor megfelelő, ha egyszerre felel meg nyelvi, identitásépítő-fejlesztő, munkaerőpiaci, társadalmi érvényesülési szempontoknak is. Skutnabb-Kangas (2000) ez alapján a jó oktatási programokkal szemben támasztott általános elvárásként az alábbiakat jelöli meg: 1) magas szintű két-/többnyelvűség kialakítása, 2) a szakirányú fejlődés igazságos feltételeinek biztosítása, 3) erős két-/többnyelvű és két-/multikulturális identitás, 4) tudatosság, valamint az általános és szakirányú kompetenciák kiépülésének egyenlő esélyei, amely egy magunk, saját csoportunk és mások számára is jogszerűbb világban való működés előfeltétele lokális és globális értelemben.

193