Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)
Tanulmányok, cikkek - Dr. Bernjak Elizabeta. Maribori Bölcsészkar: Az oktatás szerepe a kisebbségi nyelv megőrzésében
vegyes területeken vagy egyre növekvő számú, vegyes házasságban élő gyermekek esetében a magyar nyelv, identitás és a magyar nyelvi kompetenciák megerősítése más modellek esetében is történhet sikeresen. A magyar nyelv megerősítéséhez, a megindult nyelvcserefolyamat megállításához, illetőleg ellenkező irányba történő fordításához a lokális elrendezések, az etnikai vitalitás erősségének eltérései következtében az oktatásban is különféle, belülről is differenciált stratégiákra van szükség. Fishman (1991: 81-121) a nyelvcsere visszafordításának (reversing language shift) lehetőségeit elméletileg és számtalan konkrét eset elemzésén keresztül tárgyaló monográfiájában a nyelvcsere-paradigmán belül a kisebbségi és a többségi nyelv magán és hivatalos szerepköreinek egymáshoz viszonyított változását egy nyolcfokú skálán ábrázolta. E megközelítés szerint a nyelvcsere sikeres visszafordíthatósága szempontjából a legkritikusabbnak a család nyelvátörökítő szerepének megszűnése bizonyul. Skutnabb-Kangas (1997) szerint a támogató nyelvi jogi keretek, legfőképpen pedig a kisebbség nyelvén folyó oktatás alappillére lehet a nyelvmegőrzésnek. Gyakran hangsúlyozzuk, miszerint a család szerepét az iskola veszi át, a kisebbséginyelv-megőrző mozgalmak egy jó része azonban túlértékeli mindazt, amit az oktatás ebben a nyelvi és társadalmi folyamatban egyedül képes betölteni. A gyakorlat ezzel szemben azt mutatja, hogy amikor a társadalmi, nyelvi attitűdbeli változások eredményeképpen a többségi nyelven való rendszeres kommunikáció már a családon belül is megjelenik, az iskola önmaga nem képes megállítani a folyamatot. (May 2001). Mindez természetesen nem jelenti, hogy a kisebbségi nyelvű, illetve kétnyelvű oktatás megléte vagy hiánya, formája és minősége ne lenne meghatározó tényező a nyelvmegtartás vagy a nyelvcsere folyamatában, hiszen az anyanyelvű/anyanyelvi oktatás mennyisége, minősége és az egyéni nyelvvesztés, valamint a közösségi nyelvcsere között szoros összefüggés van. Az adott esetben legtöbbször a kisebbségi nyelv csak instrumentális szerepet kap a többségi nyelvre való átirányításban. Az átirányítás leggyakoribb eszközei között olyanok szerepelnek, mint az iskolák kétnyelvűsége, az osztálytermi óráknak kétnyelvűsítése, miközben az ehhez szükséges módszertani támpontok hiányoznak, diszkriminatív eljárások a curriculumok tartalmára és módszertanára vonatkozóan, a kisebbség homogén tömbként való kezelése, nem téve különbséget annak nyelvismeretében is különböző csoportjaik között2. 2) Az egynyelvű és akár a kétnyelvű gyermekek különböző csoportjai a valóságban azonban eltérő kompetenciákkal, készségekkel, más-más tárgyi és nyelvi ismeret, viselkedési és interakciós minták, fogalmi készlet birtokában kerülnek az iskolába. 194
