Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)
Tanulmányok, cikkek - Dr. Varga József nyugalmazott egyetemi tanár: Gondolatok a szlovéniai kétnyelvű oktatásról
„Nyelvében él a nemzet!” Vagyis amíg egy népcsoportnak él a nyelve, beszéli az élet minden területén és szituációjában, addig még a nép is él. Az anyanyelv vállalása és alkalmazása minden körülmény között az úgynevezett kétnyelvű területen föltétien szükséges. Első követelmény, hogy a családon belül az anyanyelvhasználat érvényesüljön, hiszen a gyermekek nyelvkészségének elsajátítása, a szakemberek szerint, elsősorban a családban juthat érvényre; mert az öt-hat éves korú gyermekek tanulnak meg a legkönnyebben akár két vagy három nyelvet is. Ezt nem egy példa igazolja a világon. A vegyes házasságban, például: a magyar és a szlovén szülők gyermekei - ha a családban tudatosan ügyelnek arra, hogy mind a két nyelv használata kifejezésre jusson a mindennapi életvitelükben, akkor a gyermekek mind a két nyelvet anyanyelvi szinten is képesek megtanulni, használni. A második fontos nyelvfejlesztő, -gazdagító, -tudatosító és -megtartó tényező az óvodai nevelés és az iskolai oktatás. Ha e két intézmény nem fejleszti tovább a családban megalapozott nyelvi, nyelvpszichológiai, nyelvszociológiái és nemzettudati alapdiszpozíciókat, és a gyakorlatban csak az egyik nyelv - akár a szlovén vagy a magyar - érvényesül, lesz a nevelés és az oktatás megoldási nyelve, akkor nem beszélhetünk igazi kétnyelvűségről, hiszen ebben az esetben a két nyelv közül az egyiknek az alkalmazása háttérbe szorul, főleg akkor, ha mellőzik is. A két nyelv (a szlovén és a magyar) egyenjogú, -rangú használata nemcsak az óvodák és az általános iskolák feladata, hanem a kétnyelvű középiskoláé is. A tanulók szellemi-érettségi fokához viszonyítva, évről évre gazdagabb szókinccsel kell hogy rendelkezzenek anyanyelvűk terén; s ezt a középiskolai oktatás is köteles biztosítani. De biztosítani kell a diákok olyan mérvű anyanyelvi és szakmai tudását, rátermettségét is, vagyis képessé kell tenni a középiskolát végzett és érettségizett fiatalokat arra, hogy nyelvi nehézség nélkül tudjanak bekapcsolódni a felsőfokú oktatási intézmények bármelyik szakára, azok különböző programjaikba itthon és Magyarországon is. Harmadik fontos tényező az anyanyelv megőrzése terén a társadalmi-közösségi életforma. Ez a terület kiterjed a különböző szakmunkákban alkalmazott egyének, a közhivatalokban dolgozók, a más munkahelyi alkalmazottak, a különböző sportegyesületek, vallási tevékenységet gyakorló személyek nyelvhasználatára, hogy csak néhányat említsek a sok terület közül. Összefoglalva az eddig elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy az igazi kétnyelvűség, amelyet 1959-ben vezettek be, bizony nem teremtette meg 186
