Kepe Lili (szerk.): Lángot adok, ápold, add tovább… Gondolatok a muravidéki magyarságról (Lendva, 2013)
Bódis Tamás: A muravidéki reformátusok
Bódis Tamás A muravidéki reformátusok 2013. év vezérigéje gyülekezeteinkben a Jézus Krisztustól tanult imádság harmadik kérése, amely így szól Istenhez: „legyen meg a te akaratod” (Máté evangéliuma 6,10b). Szól ez az igevers az egyházunk életéről is. Az elmúlt 100 év egymást követő súlyos csapásairól, ami nem megtizedelte, hanem tizedére csökkentette gyülekezeteinket. A kérésből azonban nem a beletörődés pesszimizmusa, hanem az Isten kegyelmébe való kapaszkodás és megnyugvás bontakozik ki. Aki ezt az egy rövid mondatot a fenti értelemben hitvallásként tudja kimondani, annak az élete szilárd alapra épült, ami a jelenlegi ingatag világunkban sem mozdul. Az ilyen ember túl tud lépni a katasztrófákon, tragédiákon, megpróbáltatásokon, megaláztatásokon és élni tud. És jól tud élni! Tehát nem csak vegetálni, vagy fogyasztó-dolgozó automataként üzemelni, hanem élni. A muravidéki megpróbált református gyülekezetek még ezért léteznek. Semmi ésszerű emberi magyarázat nincs arra, hogy egy ilyen mértékben meggyengült közösség miért kezdene el mozgolódni, és tenni a megmaradásáért. Pedig ennek számos jelét mutatták az elmúlt években, és most is nagy tervekkel vannak a jövő előtt. Mert aki él, az mozog, tesz, dolgozik. És aki Isten kegyelmébe kapaszkodva él, az jót tesz, és jól dolgozik. A jó itt nem a korunk profitorientált szellemére utal, hanem arra, hogy mindaz, amit elvégez, mások számára is hasznos. Isten az embert közösségbe teremtette. Csak a közösségeinken keresztül tudjuk megmondani, hogy kik is vagyunk. Már bemutatkozáskor megmondjuk, hogy melyik család tagjai vagyunk, kiderül, milyen nyelven beszélünk, és így mely nemzetnek a tagjai vagyunk. Rövid beszélgetés után pedig már tudjuk egymásról, hogy
