Kepe Lili (szerk.): Lángot adok, ápold, add tovább… Gondolatok a muravidéki magyarságról (Lendva, 2013)

Göncz László: "Fényesen tündöklő drágakő"

A Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet megalapítása után rövid időn belül, természetesen a korábbi „érdekközösségi” tapasztalatokra alapozva, szoros együttműködést épített ki szinte valamennyi határon túli magyar kulturális intézménnyel és szervezettel. A muravidéki magyarság számbeli kicsinysége nem volt akadály abban, hogy az ún. magyar-magyar kulturális kapcsolatokban, összmagyar vonatkozásban, az MNMI meghatározó szerepet töltsön be. Amikor sor került a határon túli régiókban a különböző intézmények szakosodására, a „lendvai vagy muravidéki modell” nemegyszer példaképként szolgált.

A MNMI létrejötte óta arra törekedett, hogy egyrészt minél jobban legyen jelen a teljes szlovéniai magyar közösség vérkeringésében, és szakmai szempontból maximálisan segítse azt „Hódostól Pincéig”, másrészt egyik legfontosabb célkitűzéseként hirdette meg az eredeti magyar kulturális értékek létrejöttének szorgalmazását, segítését. Az utóbbira azért volt nagy szükség, mert a korábban említett öntudatzavarok nemegyszer eléggé labilis helyzetet idéztek elő a kulturális tevékenység minősége tekintetében. Fontos volt, hogy - a körülményekre való tekintettel - minél tisztább magyar értékek szülessenek akár a könyvkiadás, akár az irodalom vagy a műkedvelés terén. Az MNMI nem úgy próbált hozzájárulni a Mura menti régió, illetve Szlovénia kulturális sokszínűségéhez, amint azt sokan elképzelték (és szerették volna), hogy felemás, nyelvi és hagyományaink tekintetében „vegyes” tevékenységet szorgalmazzon, hanem úgy, hogy a sokszínűséget az egymás mellett saját eredetiségében és tisztaságában megnyilvánuló, eltérő nyelvű vagy jellegű kulturális értékek képezik. E cél - véleményem szerint - nagymértékben sikerült is, és ez jelentheti azt a tágabb értelemben felismerhető kulturális hozzáadott értéket, ami az MNMI, mint önálló művelődési szakmai intézet létrejötte nélkül nagy valószínűséggel a Muravidéken már nem lett volna megvalósítható.

Az intézet fontos küldetésének tekintette azt is, hogy a vidék történelmi, kulturális áramlataihoz híven, a lehető legnagyobb mértékben együttműködjön Zala és Vas megyék kulturális intézményeivel, önkormányzataival. Később rangos magyarországi és egyetemes magyar szervezetekkel is intenzív együttműködést ápolt. Nagy eredménynek tekinthető, hogy míg a kilencvenes évek elején még az MNMI-nek kellett szervezni a határon átnyúló csere