Kepe Lili (szerk.): Lángot adok, ápold, add tovább… Gondolatok a muravidéki magyarságról (Lendva, 2013)
Göncz László: "Fényesen tündöklő drágakő"
A folyamat létjogosultságát, hitelességét, a következetesen hangoztatott „testvériség-egység” jelszóval fűszerezve a muravidéki magyarok nem kis részével el is hitették. Formálisan ugyan működtek különböző nemzetiségi testületek, amelyek beilleszkedtek a korabeli társadalmi rendszer szerkezeti, ideológiai és politikai struktúrájába, azonban a nemzettudat alakulására annak mélyreható szerepe alig volt. A muravidéki magyar közösség céltudatosabb tartalommal és megmaradási programmal megtöltött tevékenységére csak a 20. század hatvanas éveitől kerülhetett sor, amikor különböző hatások révén - jelentősebb paradigmaváltás következett be a nemzeti kisebbségvédelem terén az akkori Szlovén Szocialista Köztársaság néven létező jugoszláv tagköztársaságban. Akkortól részesültek az őshonos nemzeti közösségek, legalábbis formálisan, hathatós alkotmányos védelemben, és kezdődhetett meg olyan tartalmi tevékenység a közösségi önszerveződés és a kultúra terén, amely megalapozta a későbbi, az 1974-es alkotmány által biztosított magyar nemzetiségi érdekvédelmi szervezettség kibontakozását. Nem lehet azonban elhallgatni, hogy akkorra a magyar nemzeti tudat a muravidéki magyarság körében nagymértékben megváltozott, annak ereje jelentősen gyengült. Az említett negatív folyamat ellenére elismerés illeti azokat a tanítókat, műkedvelő csoportokban tevékenykedőket, kultúraszervezőket, valamint azt a néhány politikai szférában őszinte célokkal törekvő elhivatottat, akik az ötvenes-hatvanas évek rendkívül kedvezőtlen időszakában - nemegyszer egyéni lejárattatásuk árán is - a maroknyi muravidéki közösségben „tartották a lelket”. Ideológia és vallási szempontból nem volt egységes az említett elhivatottak csoportja, talán a meggyőződésük sem volt mindig következetes, de aki a megmaradás céljából abban a könnyűnek aligha mondható időszakban segítette a magyar nyelv és kultúra átmentésének ügyét - az akkorra egyértelműen jugoszláv centrikussá alakuló Muravidéken annak a szerepvállalásáért köszönet jár. És köszönet jár a magyar vagy magyar értékeket is őrző családoknak, amelyekben a legtöbb esetben, a légkör megváltozása ellenére, tudták a dolgukat. Nem látványos magyarkodásra, hanem magyarságtudatra ösztönözték gyermekeiket. E szerep sajnos a későbbiek során, a századforduló időszakára nagymértékben megváltozott.
