Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
3. fejezet. Magyar nyelvemlékek
Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák 81 A Margit-legenda Ma a Margit-legendáról szeretnék szólni, ami ugyancsak értékes és fontos magyar nyelvemlék. (Egyéként a legenda a középkori egyházi irodalom egyik válfaja. A szentek életével kapcsolatos csodás történeteknek a népszerű stílusú elbeszélése.) Ráskai Lea domonkosrendi apáca másolta 1510-ben, s így maradt ránk e jelentős nyelvemlék. Első része a voltaképpeni legenda, amely Margitnak, IV. Béla magyar király lányának (1242-1271) életmódját ismerteti a Nyulak-szigetén lévő domonkos kolostorban. A legenda második része Margit csodatételeiről szól, a harmadik rész pedig a sororoknak (nővéreknek) a kanonizációs (szentté avatási) bizottság előtt tett vallomásait mondja el. A Margit-legenda, irodalmunk egyik legjelentősebb emléke IV. Béla magyar király lányának az életét mutatja be. Margit 1243-ban született a dalmáciai Kiissza várában, ahova szülei a tatárjárás elől menekültek. A szülők megfogadták, ha szerencsésen megmenekülnek és a királyné egészséges leánygyermeknek ad életet, akkor azt felajánlják Istennek. Fogadalmukhoz híven lányukat zárdába adták. Előbb Veszprémbe, majd pedig a Nyulak-szigeti (a mai Margitsziget) domonkos rendi apácakolostorba. Később - amikor a tatár seregek Batu kán vezetésével kivonultak Magyarországról, sőt Európából is; mivel Batu kán szeretett volna a közben meghalt Ögödej nagykán helyébe lépni - a szülők szerették volna, ha Margit lányuk otthagyja a zárdát és a királyi családhoz méltó fényes világi életet él, de az öntudatos, konok királylány, aki nem fogadta el elvileg szülei fogadalmát, úgy gondolta, hogy a Krisztusnak való felajánlás nem volt igazságos. így dacból a rendházban maradt haláláig 1272-ig. A legenda olvasásakor szinte megborzongunk, hogy a gyenge testalkatú királylány milyen kegyetlen önsanyargató, önkínzó tetteket hajtott végre saját testén, például: vasszegekkel ellátott korbáccsal ostorozta véresre testét; cipőjébe, főleg a talpába a szeg hegyét befelé fordítva szegeket veretett, és úgy hordta állandóan vérző és sebekkel borított lábán; sündisznó bőréből, tüskéivel együtt, buzogányfélét csináltatott, és azzal ütögette meztelen testét; az apácák között ő végezte a legpiszkosabb munkát, küblit, moslékot hordott stb. mindenkinek a kiszolgálója volt. Egy részletet idézek a Margit-legendából szemléltetés végett: „... ez szent szűznek kedég huszonkilenc esztendőjében, február havának tizenötödik napján
